Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

274 SZOLNOK sával a városi színházban tartott kulturális témájú, rendszeresen ismnétlődő előadások és főleg a lányok számára szervezett különféle tanfolyamok (idegennyelvű, könyvelési, női szabászati, kézimunka stb.). Egyedülálló vállalkozások a törvényszéki fogházi letartóztatottak számára rendezett ismeretterjesztő előadások és analfabéta-tanfolyamok, csakúgy, mint a katonai analfabéták és idegen ajkú honvédek részére szervezett tanfolyamok.

265 A Szolnok Városi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság 1943-ig a városban 6 vallás- és közoktatásügyi minisztériumi könyvtár, 11 egyesületek által fenntartott könyvtár, 7 iskolai könyvtár és 1 város által fenntartott könyvtár meglétéről tudósít.

266 Ezek közül a városi könyvtár vészelte át viszonylagos épségben a második világháború pusztításait 3000-4000 kötetes állománnyal, elég jó állapotban. A körök, Alcsi-puszta, Szőlő könyvtárai viszont teljesen elpusztultak.

267 Ugyancsak átvészelte a háborút a város színháza és 2 mozija, amelyek közül 1945-ben az egyik a Kommunista Párt, a másik a Szociáldemokrata Párt tulajdonaként működött.

268 Szolnok helyi népművelési tanácsa 1945. december 12-én tartotta alakuló közgyűlését a városháza kistermében, ahol megválasztották a tisztségviselőket. Elnök: Zsemlye Ferenc polgármester, társelnök: Polonyi Szűcs András városi tanácsnok, ügyvezető elnök: dr. Névelős Ágoston gimnáziumi tanár lett. A tagok száma 80 fő volt.

269 Az 1950-es években létesítették az akkor modernnek számító, előadó teremmel és klubszobákkal felszerelt művelődési központját a Ságvári körúton.

270 1960-ban a város művelődési házai és központja összesen 2300 fő befogadására voltak képesek. Szolnok 5 mozija együttesen 1824 férőhellyel rendelkezett. Ugyanebben az esztendőben a rádió-előfizetők száma 13850, a tv-előfizetőké 450 volt.

271 Szolnok legnevezetesebb kulturális intézménye, a Szolnoki Művésztelep egy osztrák katonatiszt August von Pettenkofen nevével kapcsolódik össze, aki katonatisztként (hadirajzoló) részt vett az 1849-es szolnoki csatában és azt több rajzán, vázlatán dokumentatív értékkel megörökítette. Megtetszett neki a környék, és a harcok után, az 1850-es évektől kezdődően két évtizeden keresztül rendszeresen visszatért a számára sok plein-air témát nyújtó városba. Hatására külföldön dolgozó, tanuló, akkor már neves magyar művészek is több-kevesebb rendszerességgel meglátogatták a Tiszaparti várost. E gyakori művészeti kirándulások adták az ötletet ahhoz, hogy a város létesítsen az idekívánkozó művészek számára egy állandó munkalehetőséget is biztosító kolóniát. Ennek megszervezésére 1901-ben létrehozták a Művészeti Egyesületet, majd egy esztendővel később a Kultuszminisztérium és a város anyagi támogatásával megnyitották egy közel 10 holdas, parkosított területen a két pavilonból álló - hat-hat műtermes lakást jelentő - nyári művésztelepet, amely azóta az országban egyedülállóan szinte megszakítás nélkül működik, s fogadta és fogadja a hazai képzőművészeti élet jeleseit. 1947-ben az újjáalakult Szolnoki Művészeti Egyesület indítványozta a háború következtében romokban heverő Szolnoki Művésztelep helyreállítását. Az újjáépítést követően a négy műterembe Chiovini Ferenc, Benedek Jenő, Patay Mihály és Botos Sándor költözhettek be.

272 1875-től .datálható a rendszeres színjátszás a városban: ekkor jelentkezett itt egy olyan vándortársulat, amelyik hosszabb ideig szándékozott a helyi közönséget szórakoztatni. Ekkor az előadások színhelye a Fehérlő fogadó színje volt, amely azonban hamarosan szűknek bizonyult, s ekkor a mai színház közelében, a Scheftsik-kertben egy nagyobb tömeg befogadására is alkalmas faépületben kerültek színre a változatos színvonalú és tematikájú darabok. Mivel az érdeklődés az előadások iránt meglehetősen nagy volt, a vendéglő tulajdonosa úgy határozott, hogy a faépületet kőszínnel cseréli fel. Az épületet 1892-ben csendőrlaktanya részére vették igénybe. Évekig kellett várni, amíg a város meg tudta építeni csak színházi előadások céljaira emelt épületét.