Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

SZOLNOK 265 Év 1769 1828 1879 1913 1926 1934 1945 1950 1960 Kárpitos 6 7 11 4 Kocsigyártó 12 1 Késes 2 3 1 Kozmetikus 1 3 Kövező 2 3 Köszörűs 2 Kőfaragó 3 3 5 Könyvnyomdász 5 Mézeskalácsos 2 4 Műszerész 5 8 22 20 26 6 Puskaműves 1 2 1 Paplanos 2 2 12 Rézműves 11 1 Reszelővágó 1 3 1 Seprűgyártó 1 Szitás 11 1 Szúró 37 3 Villanyszerelő 5 3 5 8 4 Autószerelő 2 17 Drogista 3 Fehérnemű-készítő 5 2 Gumijavító 3 4 Kaptafakészítő 1 Kesztyűs 2 Látszerész 2 Tetőfedő 4 Női felsőruhavarró 26 Hímző 12 Tarisznyás 1 Ostornyélkészítő 1 Összesen: 92 181 357 974 754 764 786 753 127 Későbbi céhes alakulatok a Halász Céh (privilégiumának másolatát a Csongrád Megyei Levéltár őrzi 1820-ból), a Kalapos Céh (1822), a Molnár (1820) és az Ács-Asztalos, - Kádár-Üveges Vegyes Céh (1820).

211 Szolnok mezőváros sorsának, gazdasági életének alakulását mindig is alapvetően befolyásolták kedvező közlekedésföldrajzi adottságai. így az utak, folyók találkozási pontjában való fekvése tette már az Árpád-korban is jelentős településsé, később mezővárossá. Ezt csak fokozta, hogy a XIX. század közepén, az országban második kiépített vonalként vasút létesült a főváros és Szolnok között. Majd a fejlesztési koncepció szerint ugyancsak Szolnokon keresztül haladva, újabb útvonalak megnyitása (1857: Szolnok-Debrecen, 1858: Szolnok-Arad) tovább erősítette, növelte a város gazdasági lehetőségeit. Hozzájárult még ehhez a várost naggyá tevő ősi út, a Tisza hajóútvonala is. Ezekre a kedvező szállítási lehetőségekre alapozva a megye területén elsőként jelentős manufaktúrák, több munkást foglalkoztató ipari üzemek létesültek a XIX. század második felében.

212 Közülük az egyik legjelentősebb és legtöbb munkást foglalkoztató üzem a város életében meghatározó szerepet játszó Scheftsik család által alapított, nagy teljesítményű, hatemeletes Szent István hengerműmalom és gőzfűrésztelep, a kor egyik legmodernebb malomipari vállalata (1860), de ekkortájt létesül a Dohánybeváltó (1864) és a vasúthoz kapcsolódó Járműjavító (1856), majd a XX. század