Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

260 SZOLNOK jobbágyok kezén lévő állatállomány, s nincsen benne a hajóvontatásra használt, fakihúzatásra tartott, s fuvarosok tulajdonában lévő állatlétszám, bár Kaposvári Gyula megjegyzi, hogy az igásökrök száma a gazdáknál éppen a vontatás miatt lehet a földhöz viszonyítva aránytalanul magas.

187 1828-ban 675 lovat, 1096 ökröt, 583 tehenet, 190 tinót (üsző, borjú), 1936 juhot, 671 sertést írtak össze Szolnokon.

188 Az állatállományon belül feltűnő a juhok viszonylag kevés száma, s ez a legelőhiányt jelzi. A nagy jószágtartás belterjes, istállózó állattartásra utal. A szolnokiaknak állandó gondjaik voltak a kaszálókkal: a haszonbérbe bírt Alcsi pusztán lévő kaszálóikat a XVIII. században a német vámőrség és tisztikar jogtalanul használta, s ahhoz, hogy elegendő takarmányuk legyen haszonbérbe vették Szentiványt, illetve a magánföldesúri kézen lévő Paládicsot, Szandát, Derzset, Nénét és Varsányt is. 1786-1789 között Szolnok város határának mezőgazdasági művelési ágak szerinti megoszlása az alábbi volt: szántó 9187 kh, rét 9343 kh, kert 29 kh, legelő 10922 kh, szőlő 403 kh.

189 Remellay Gusztáv 1841-ben a mezőgazdaságról a következőket írja: „Szolnok határa a népességéhez mérve igen csekély (20 000 hold), s ennek is nagy része az Ácsi szög és Tenke vízáradásainak van kitéve, az úrbéri földek igen szép tiszta búzát teremnek. A csekély határ nem lévén elegendő a szolnokiaknak, ők a szomszéd földesuraktól több pusztát bérelnek, mint a Tisza túl partján fekvő Szandát gróf Keglevichéktől, a Szög-öt a szatmári káptalantól; mindkettő vízáradás által sokat szenved, bár az első parttöltéssel könnyen megoldható lenne. Az előtt Varsány, s Palla pusztákat is bírták a szolnokiak bérben báró Malonyaytól, melynek ennek megtalán halála után a törvényes örökösödés útján a sz. koronára vissza esvén, a legközelebb múlt sz. György nap óta magányosoknak adatnak ki haszonbérbe. E földeken nagyrészt csak a szükséges gabona, s széna termesztetik, ez utolsó cikk néha, ha t. i. a Tisza árja hamar leszalad, felette bőven terem. Szandán szőlők is vannak, silány, csak a szolnoki kocsmákban kellő bort termők, ugyanott valamivel előbb Varsányon dohány is termesztetik. A juhtenyésztés igen csekély, valamint a baromnevelés is." (A leírás évi 200 mázsa gyapjú eladásáról is szól.) A város határát (benne foglaltatik az adatban az akkor a városhoz tartozó Paládics, Szanda és Kengyel határa is) 17,04%-ban víz járta, vagyis a 66959 kisholdból 11411 kisholdra terjedt ki a vízborítás az 1824-es adatok szerint.

190 i Igen fontos volt a város életében a gazdálkodás szempontjából, hogy 1858. november 18-án létrejött az úrbéri egyezség a kincstári uradalom és a város lakói között, mint földesúr és volt jobbágyai között.

191 A tagosítás körüli időkből két, a művelési ágakat is feltüntető térkép maradt fenn, bár nem az egész határt mutatja, s nem is mezőgazdasági célú térkép: Alcsi puszta állapotát 1861-ből, Szandáét 1848 táján ismerhetjük meg belőle.

192 1880 után sikerült a szolnokiaknak végleg rendezni Alcsi és Szentivány ügyét. Alcsit 1882-ben megvásárolták, és 400-nál több gazda között osztották fel. Az alcsi és az ácsiszögi rész tanyákkal való beépítése akkor kezdődött, s ezt a Tisza szabályozása, a Szolnok-Szajol védőgát megépítése is lehetővé tette. Szentivány pusztát viszont nem sikerült megszerezniük, az Besenyszög része lett.

193 A tanyásodás folyamata a mezőgazdaság szempontjából nagyon nagy jelentőségű. 1852-ben Szolnokon 1917 ház volt, s kívüle a városhoz tartozó és a városiak által benépesíteni kezdett szandai és derzsigáti pusztákon 118 ház állott, míg Alsó- és Felsővarsányon 116.

194 Ugyanekkor a külterületi lakosok száma még viszonylag kevés, mert állandó kintlakók csak a cselédek. A birtokviszonyok stabilizálódása után benépesült a határ. A külterületi lakosság 1910-ben az összlakosság 12,9%-át tette ki, ami - tekintve a város alapvetően ipari jellegét - meglehetősen nagy szám. Ekkor már leszakadt Varsány puszta, és Derzsi puszta is Szolnokról, s nyilvánvalóan az oda kitelepült lakosok más községhez számítódtak.