Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

198 SZÁSZBEREK Varga S. Frigyes véleménye szerint „Szászberek neve és környékének néhány helyneve kisebb germán telepítés tényét hirdetik".

18 A XVI. század közepén azonban lakossága már szinte teljesen magyar, az 1548. évi dézsmajegyzékben az alábbi családnevekkel találkozhatunk: Szabó, Farkas, Zalai, Nagy, Baladi (Tóth, Dranocz).

19 Az 1552. évi hadjárat idején a Szolnokot elfoglaló törökök feldúlták a falut, de már a következő évben lakossága visszatért,

20 és később új elemekkel gazdagodott, így az 1571. évi török defter szerint néhány délszláv családdal (Radics, Gorján, Dobrovác).

21 A hódoltság idején a rendelkezésünkre álló dézsma- és portaösszeírások szerint lakott helynek tekinthetjük,

22 azonban az 1680-as évek török-tatár betörései révén egy időre pusztává vált. Hosszabb időn keresztül mégsem volt néptelen a település, az érsekújvári hídvámjegyzékben 1586-ban és 1588-ban szászberki szekerezőket találunk.

23 E támadások és későbbi birtokosa, az Orczy család politikája következtében - mely alapvetően a zselléri rétegre épülő, nagyratörő uradalmi gazdálkodása miatt gátolta az elpusztásodott egykori falvak jobbágyokkal való betelepítését - községi rangját nem nyerte vissza, s csak a XIX. század közepére érte el az itt élők száma a 100 főt. Az 1870-es évek végétől kezdve - mikor a puszta a Kohner család tulajdonába került - lakosságának száma folyamatosan emelkedett, melyben szerepet játszott új birtokosainak egyre több munkáskezet kívánó, szinte nagyüzeminek mondható - kisvasúttal is ellátott - uradalmi gazdálkodása.

24 A népesség száma a II. világháború előtt az 1890., ill. az 1910. évi szintre esett vissza, de a felszabadulás után ismét jelentősen emelkedett, mert Felsőszászberken 104 jászalsószentgyörgyi és újszászi család igényelt magának házhelyet, Alsószászberekre pedig zagyvarékasiak telepedtek le.

25 1949-ben a lakosság 53,4,

26 1960-ban pedig 33,4%-a 387 fő még mindig külterületen, a Csanálosi, Berenta, Daruháti, Szabolcsi, Hosszúháti és Alsótanyán élt.

27

1960-ig a népesség növekedése az 1949. évihez képest visszaesett, amiben szerepet játszott, hogy sokan a közeli megyeszékhelyen dolgoztak, s egy idő után véglegesen is oda települtek. 1960ban a község népsűrűsége 30 fő/km

2

, ennél rosszabb arányt Szolnok megyében mindössze három faluban találunk.

28

1949-1959 között a vándorlási különbözet (-31,1%) a megyebeli községek közül - Kuncsorba után - itt a legrosszabb.

29 5. A XV. század első felében még községi jogállású települést 1489-ben már mezővárosként említik.

30 Ezt a rangját nem sikerült sokáig megőriznie, mert a XVI. század elején ismét faluként tűnik elénk.

31 A középkorban Heves, 1569-től Heves és Külső-Szolnok, 1876-tól Jász-Nagykun-Szolnok, 1950-től Szolnok megye része. 1552ben a törökök feldúlták, de 1553-54-ben lakói új telepesekkel kiegészülve visszatértek és a falut újjáépítették.

32 A török közigazgatási beosztás szerint kezdetben a hatvani, az 1570-es évektől a szolnoki szandzsákhoz tartozott.

33 A hódoltság idején lakott hely volt, de az 1680-as években elnéptelenedett a török-tatár pusztítások miatt.

34 Csomortányi alesperes 1712. évi jelentésében azt olvashatjuk, hogy „Száz Berek mindenivel elfogyott és elpusztult".

35 A lassan magára találó pusztán a XVIII. században néhány zsellércsalád élt.

36

1828-ban ismét lakatlan helyként említik,

37 azonban a század közepétől kezdve, 40 év alatt több mint ezer főre emelkedett az itt élők száma.

38 Közigazgatásilag Besenyszöghöz tartozott, de a két világháború között a szászberki lakosok már kérték önállóságuk kimondását, akkor még sikertelenül. A puszta legfejlettebb része, Felsőszászberek 14 km-re feküdt Besenyszögtől, ami már önmagában is mutatta a helyzet tarthatatlanságát.

39 A kiterjedt tanyavilágot körbevevő községek (Besenyszög, Zagyvarékas, Jászalsószentgyörgy) 1944. november 4-11. között szabadultak fel, tehát a szászberki részeket is ezen az időhatáron belül érték el a szovjet csapatok. Az 1946 tavaszán megalakult földosztó bizottság elnöke Pető János volt, tagjainak Ludányi Kálmánt, B. Lázár Jánost és Burda Istvánt választották. Összesen mintegy 1900 kh területet osztottak ki