Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

186 SZANDASZŐLŐS Szandaszőlősön a kezdeti próbálkozások után 1950-ben kezdődött a tsz-szervezés. Ekkor jött létre a Vörösmező Tsz 15 taggal 70 kh földterületen.

65 Az 1951-ben alakult Nagy Sándor Tsz 1955-ben beolvadt a Vörösmező Tsz-be. Az 1953-ban létrejött Rákóczi és az 1956-os alakulású Május 1. Termelőszövetkezet 1956 őszén feloszlott. A közös gazdaságok közül a Vörösmező Tsz fokozatosan megerősödött.

66 A községben az alábbiak szerint alakult a termelőszövetkezetek taglétszáma és földterülete:

67 Év termelőszövetkezet terület (kh) tagok száma 1952 Vörösmező 392 nincs adat 1953 Vörösrriező 428 69 1954 Vörösmező 743 90 1955 Vörösmező 936 127 1957 Vörösmező 720 83 1959 Vörösmező 1242 158 1961 Aranykalász 1802 142 Vörösmező 1719 235 Tenyőszigeten 1959-ben jött létre az első tsz 158 taggal, 1242 kh területen. Az Aranykalász Tsz-be már a megalakuláskor belépett a tanyaközpont lakosságának 98%-a.

68 1962-ben az Aranykalász egyesült a Vörösmező Termelőszövetkezettel.

69 A község mezőgazdaságának kollektivizálása 1959 tavaszára befejeződött. Ekkor a művelt földterület 90%-a tartozott a szövetkezeti szektorhoz.

70 A községi tanács 1959. február 28-i ülésén jelentették be Szandaszőlős szocialista közösségé alakulását. 1960-ban 1380 fő, az összlakosság 45,7%-a számított keresőképesnek. 558 a mezőgazdaságban, 277 az iparban, 118 az építőiparban, 89 a közlekedésben, 103 a kereskedelemben dolgozók száma, egyéb foglalkozású 235 fő.

71 A nem mezőgazdasági népességnek azonban csak jelentéktelen része talált a községben munkát. Legtöbben a szolnoki gyárakban és üzemekben dolgoztak. 7. Szandaszőlős mezőgazdaságára vonatkozó adatok a XVIII. század közepétől állnak rendelkezésünkre. A Keglevich-uradalomban elsősorban szántóföldi növénytermesztés és legeltetés folyt. A bérelt földeket az intenzív ágazatok, a szőlő- és gyümölcstermesztés túlsúlya jellemezte. A szolnoki gazdák nagykiterjedésű szántót és legelőt is béreltek a szandai uradalomtól.

72 A parcellákat vagyoni helyzetük, illetve adóalapjuk szerint osztották ki maguk közt. Az egy tagban hagyott közös legelő használatából a szegényparasztságot és a nincsteleneket igyekeztek kiszorítani. A városi tanács 1800-ban, amikor gróf Keglevich Károly a puszta árendáját kétszeresére emelte, megtiltotta, hogy az adóhátralékosok a szandai kaszálót használják.

73 1802-ben a tanács olyan határozatot hozott, mely szerint az egész telkes gazdák 6 lánc, a féltelkes és kétféle igásállattal rendelkezők 4 lánc, az egyféle vonójószágot tartó féltelkesek 3 lánc, a negyedtelkesek pedig 2 lánc kaszálót kaphatnak. Az adóhátralékosokat, zselléreket és a mesterembereket a szandai és más városkörnyéki földek használatától eltiltották.

74 Az eltérő minőségű bérelt szántó kiosztásakor a nyílhúzásos módszert alkalmazták.

75 A szolnoki bérlők gazdálkodására az 1769. évi országos összeírásból következtethetünk, mely szerint Szandán halászattal is foglalkoztak. Az árendát nemcsak pénzben fizették, hanem évenként halat és 100 teknősbékát is adtak a földesúrnak. 1824-ben Szanda határterületéből 2219 kh láp volt, 745 kh mocsár, 66,6 kh pedig mélyenfekvő területnek minősült.

76