Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

118 PUSZTAMONOSTOR Utcás, szabályos alaprajzú település, melyet tornác nélküli vályogházak jellemeznek. Erősen elkülönült a cselédek, valamint a zsellérek és a vándormunkások rétege, ami a puszta 1848 előtti kuriális jogállásával volt összefüggésben. Lakosai zömmel kiscsaládi kötelékekben éltek. A hagyományos paraszti gazdálkodáson belül elsődlegesen a szemtermelés dominált, ugyanakkor meglehetősen kevés állatot tartottak. Az első világháborúig a lakosság jellegzetes viselete volt a szűrkankó, a hímzetlen fehér szűr, a kontykendő, a hímzett elejű vőlegényi ing, valamint a kék gatya és a kék ing. A népszokások közül a nagyszombati kolompolás, az aprószenteki korbácsolás, a háromkirály-járás, valamint a betlehemezés emelhető ki leginkább. A lakosság hitvilágát hosszú ideig áthatotta á táltoshit. A környező jászsági települések népe a Jászságtól kulturálisan is elkülönülő Pusztamonostor lakóit palócoknak tartja.

20 4. Bizonyíthatóan a XIV. századtól létező település. A XVI-XVII. századi portaösszeírások nem említik, mivel állami adó fizetésére kötelezett jobbágy telke, illetve jobbágya nem volt. A telkes jobbágyok hiányát, illetve eltűnését a régebbi szakirodalom a település török korban bekövetkezett korai pusztulásával magyarázta.

21 Azonban csak annyi bizonyos, hogy a XVII. század elejétől pusztának minősült, ahol a nemeseken kívül legfeljebb kuriális zsellérek és cselédek éltek. Valószínű, hogy a másfél évszázados török hódoltság korában egyes időszakokban teljesen néptelen volt, mivel a lakosság a veszedelem esetén a védettebb jászsági, illetve felvidéki településekre húzódott. 1762-ben 370, az 1830-as évek elején pedig már közel 1200 katolikus lakos élt Monostoron a canonica visitatiók tanúsága szerint.

22 1848 után a személyükben szabaddá vált, de továbbra is nincstelen zsellérek jobb munkaalkalmat keresve tömegesen költöztek el a településről, s 1852-re közel egynegyedével csökkent a lakosság száma. Aránylag jelentős elvándorlás figyelhető meg 1869 és 1880 között is. Ezt követően egészen 1930-ig a népesség többé-kevésbé dinamikusan növekedett. A felszabadulást követő földreform ugyan rövid ideig még helyben tartotta a lakosságot, ám az ötvenes évek elejétől ismét megindult s a hatvanas évekre egyre nagyobb méreteket öltött az elvándorlás, mely jobbára a fejlettebb, iparosodottabb környékbeli településekre és Jászberény felé irányult. A népesség alakulása:

23 Év 1786 1828 1852 1869 1880 1890 545 49 828 1246 1146 1353 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1389 1480 1664 1705 1705 1981 1935 A XVIII. századtól a bevándorlás révén is gyarapodott a település népessége. 1876-ig főleg Heves megye közeli településeiről - különösen Csányról - érkeztek jövevények, majd ezt követően főleg a Jászságból telepedtek át sokan Monostorra. Ezeket kezdetben a szabad földek, később pedig a viszonylag alacsony földárak vonzották ide. A jövevények közül sokan véglegesen le is telepedtek, s utódaik ma is a községben élnek. A külterületi népesség száma 1910-ben 190, 1949-ben 766, 1960-ban pedig 256 fő volt.

24 5. Pusztamonostor történetének kezdeti időszakával kapcsolatban meglehetősen kevés a megbízható adat. Csak annyi bizonyos, hogy az Árpád-korban monostoros hely volt. A helyi hagyományok szerint 1042 körül Aba Sámuel alapította mint monostort, okleveles anyag azonban ezt nem támasztja alá.

25 Ugyancsak vitatott Tahy Gás-