Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

ÖRMÉNYES 111 7. Örményesen elsősorban a szántóföldi növénytermesztésnek van hagyománya. Legfontosabb terményei a búza és a kukorica. A Tárai-, Erődiné- és a Hirsch-féle birtokon búzából már a felszabadulás előtt 16-17 q/kh terméshozamokat értek el.

48 Ha szárazság nem sújtja a területet, akkor valamennyi szántóföldi növény sikeresen termeszthető. Jelentős az ipari növények térhódítása, melyek közül a napraforgó, az olajlen, a cukorrépa és a dohány termesztésével foglalkoznak az örményesiek.

49 A cukorrépa termesztése már a múlt században meghonosodott a környéken, amikor ezt a növényt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszántúli részén még alig vetették. Deutsch Ignác hatvani cukorgyáros 1899-ben répaszállító kisvasutat építtetett réparaktárától a fegyverneki állomásig.

50 A terület jelenleg Örményeshez tartozik. (A cukorrépát az I. világháború után az újonnan felépült szolnoki cukorgyárba, a dohányt pedig a szolnoki dohánybeváltóba szállították.) A gyümölcs- és zöldségtermelés nem jelentős. Öntözéses gazdálkodás a folyóktól való nagy távolság és a csatornák hiánya miatt nem alakulhatott ki.

51 A helyi hagyományoknak megfelelően az Új Élet Tsz elsősorban a szántóföldi növények termelésével foglalkozik. A búza, kukorica és cukorrépa mellett egyre jelentősebb a nagyüzemi lucernatermesztés is.

52 Az állattenyésztés jelentősége jóval kisebb a növénytermesztésnél. A legeltető állattartásnak nincs hagyománya. A debreceni vasútvonaltól északra lévő szikes talajú, rossz minőségű legelőt ritkán vették igénybe. A szarvasmarha-tenyésztés már a két világháború között is inkább istállózó jellegű volt. A sertéstenyésztés még a felszabadulást követő években is jelentéktelennek számított, főleg a saját szükségletet látta el. Az 1949-ben tenyésztett sertésfajták a mangalica, a berkshire-i és a yorkshire-i. Később, elsősorban a mangalica tenyésztést kiszorítva, a nagyüzemi hússertés tartása került előtérbe.

53

1956 tavaszán a község a Legeltetési Bizottság összeadott pénzéből állatorvosi rendelőt építtetett.

54 Az Új Élet Tsz szarvasmarha, sertés, juh és baromfi tenyésztésével egyaránt foglalkozott az 1960-as években. A Keppich-tanyán tehenészeti, a Nádasnak nevezett majorban növendékmarha-telepet, a kuncsorbai kövesút mellett sertéshizlaldát létesítettek. 1969-ben újabb, 320 férőhelyes szarvasmarha-telepet építettek. A nagyüzemi módszerek alkalmazása ellenére a szarvasmarha- és különösen a sertéstenyésztés nem bizonyult igazán nyereségesnek. Kivételt az 1960-as években csupán a termelőszövetkezet juhászata képezett. A juhonkénti 4,5 kg-os gyapjúhozam és a pecsenyebárány exportja jelentős bevételt hozott a gazdaságnak.

55 Az állattenyésztés viszonylagos lemaradása a növénytermesztés mögött az állományt ért fertőzésekkel és az állattartási hagyományok és szakismeretek hiányával magyarázható.

56 8. Az 1930-as években még nem éltek iparosok Örményesen.

57 A mezőgazdasági népesség nagyobb arányú bevándorlását követően, főleg az 1945-ös földosztás után iparosok is költöztek a településre. 1949-ben már 8 iparos élt az eredetileg Fegyvernékhez tartozó területen. A Törökszentmiklóshoz és Kuncsorbához tartozó részen nem élt sem kisiparos, sem kereskedő.

58 Az iparosok száma:

59 1949. 1960 Cipész 2 1 x Fodrász 1 Hentes 1 Kerékgyártó 2 Kovács, lakatos 2 1 Kőműves 1 Molnár 1 _^ Szabó 3 Összesen: 8 7