Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

10 BEVEZETŐ minden tekintetben differenciáltabbá és áttekinthetőbbé vált e kötetben. Hogy ez így alakult, abban szerepe van a kötet lektorainak is, akiknek tanácsait immár jobban figyelembe tudtuk venni. Az általános kiegészítések mellett fontosnak kell tartanunk, hogy a szerzők (éppen mert valamennyi község egyedi eset) még sajátos helyi forrásokat is feltártak, s minden, az összehasonlíthatóságot könnyítő egységesítési törekvés mellett jól érzékelhető egyedi arculatot is tudtak adni a községeknek. Az általánosan megkövetelt források felhasználásán kívül fontos részletekkel, közérdeklődésre számot tartó adatok közreadásával is javítottak munkájukon. Itt kell megjegyeznünk, hogy az első kötet szerzői még természetesnek tartották, hogy a munka oklevéltárral együtt jelenik majd meg (Vö. Szabó Ferenc: Öcsöd története dokumentumokban 1715-1960.), azaz községenként 5-7, különböző korból származó, jellegzetes okiratot tehetnek majd közzé. Ezekre az iratokra így csak rövid utalás történt az első kötet községtörténeteiben. Az oklevéltár azonban anyagi okok miatt nem készülhetett el. Ehhez igazodva második kötetünkben ezeket a forrásokat már részletesebben bemutattuk. Ez az egyes községtörténetek szövegterjedelmének megnöveléséhez is vezetett. Az első kötet valamennyi alapelvét, felhasználható forrását, táblázatát s ezek rendjét azonban megtartottuk. Ám a fent elmondottak miatt a kialakult feldolgozási mód újabb szempontokkal is bővült. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy szerkezeti pontonként végighaladva kiegészítsük az első kötet forrásait. 1. A település neve 1960-ban: A helyi, esetleges forrásokon túl mindenben az első kötet anyaga irányadó. Eltérés csak annyi, hogy az 1960. évi népszámlálás alapján a falvaknál is megadjuk a lakások és lakóépületek számát (1960. évi népszámlálás. 4. k. Lakásadatok. Bp. 1961. 8. k. A lakások és lakóépületek adatai. Bp. 1963.) 2. Névalakok, névmagyarázat: Azonos az első kötet szempontjaival. Az etimológiáknál fokozottabban használtuk s minden községnél hivatkozunk Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1978. című munkájára, amely az első kötet kéziratainak lezárása idején még nem jelent meg. Ugyancsak használtuk több esetben Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Bp. 1987. című munkáját. A második kötet legtöbb földrajzi neve Tisza- kezdetű. A Névtani Bizottság törekvése volt, hogy az azonos földrajzi neveket valamely folyó, hegy, vidék, megye stb. nevével lokalizálja a századfordulón. A Tisza- előtag igen korán felbukkan már, de hivatalosan csak a Névtani Bizottság ragasztja a nevek elé, befolyásolva s egyeségesítve ezzel a helyesírást is. Ettől kezdve a Tisza- előtag nem Tisza + kötőjel + névalakban írandó, hanem egybe írják (nem Tisza-Bő, hanem Tiszabő). A Tisza szavunk honfoglalás előtti korszakból származik (görög: Tiszszosz és Pádioszszos, illetve latin: Tisia, Pathisus). Jelentése valószínűleg „iszapos, sáros". Hozzánk szláv közvetítéssel került, s először 950-ben fordul elő nyelvemlékeinkben (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1978.) 3. Régészeti, néprajzi jellemzés: A régészeti jellemzéshez az első kötetben közölteken túl felhasználhattuk Raczky Pál (szerk.) „Szolnok megye a népek országútján" (Szolnok, 1982.) című munkáját, s az azóta is folyamatos terepbejárás és a régészeti topográfia munkálatai során feltárt új lelőhelyek Damjanich Múzeumban lévő kataszterét. A néprajzi jellemzés annyiban egészült ki, amennyiben az SZMNA I. mellett (Szolnok megye néprajzi atlasza. 1/1., 1/2. szerk. Csalog Zsolt-Szabó László. Szolnok, 1974.) a korábban nem hivatkozott, de kéziratban lévő SZMNA II. 1. és II. 2. adatai ezt szükségessé tették. Ezen túl egyedi esetben megszületett monográfiák, nagyobb, a DAMNA-ba érkező dolgozatok adatait is beépítettük.