Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

84 ABÁDSZALÓK 1952-ben a KTSZ-ek megalakulását lehetővé tette a jelentős számú kisiparos és így ezek hozzájárultak a község új társadalmi viszonyainak kialakításához.

111 7. Abádszalók gazdálkodásának jellegét nagymértékben befolyásolta a Tisza vízjárása (ti. a Tisza a Mirhó fokon lépett ki a medréből Abád és Taskony között). A Mirhó nemcsak a Tisza kiöntéseit, de a Körös vizét is a Tiszába vezette. A községhez tartozó Gyócs-fenék (később Gyócs-puszta) az Ásvány-éren és Kakat-éren át tartott kapcsolatot az élővizekkel. Már az Árpád-korban, 1270-ben említik Gyócsot, mint halastavat. Ez, és a többi vízkiöntés jelentős halgazdálkodást tett lehetővé. A Nagykunság összefogásával 1786-ban befejezik a Mirhó-fok elzárását, és ezzel a korai jelentős vízszabályozási munkálattal ármentesítik a Nagykunságot, illetve Abádszalók környékét is.

112 Ezzel megnövekedik a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület. A termelés szerkezetére vonatkozóan részletesebb adataink a XVIII. század második feléből vannak. Abádon és Szalókon egyaránt földközösségben éltek a jobbágyok és kezükön rendkívül kevés szántót és rétet találunk. Abádon a jobbágyok kezén 711 kishold szántó, 305 kaszás rét, 377 kapás szőlő van. Szalókon ugyanekkor, azaz 1787-88-ban 440 kishold szántó, 190 kaszás rét, 195 kapás szőlő található.

113 Ebből legjelentősebbnek a szőlőterület tetszik, s legjelentéktelenebbnek a szántó és rét. Az abádi jobbágyok 1770-ben meg is jegyzik, hogy „... aminémű boraink teremnek, ámbár a melegeknek beérkezésénél tovább nem tarthatjuk, addig pénzzé fordíthatjuk. Elegendő szántóföldünk, kiváltképpen kaszálónk nincsen".

114 1770-ben említik, hogy Abádon „.. .szántó-vető majorüzem" működik a falu határában, és robotban gabonahordás, három napi kaszálás és feltakarás szükséges, kilenced dézsmát pedig természetben szednek. Ugyanekkor Szalókon „nagy szőlő, szántóvető majorgazdaság" van.

115 Ezért nem nyerhetünk pontos képet a rovásadó összeírásból a mezőgazdaság szerkezetére vonatkozóan, mert a majorüzem határozta meg a község gazdálkodásának jellegét. Ebből kiderül, hogy mindkét helyen jelentős gabonatermesztés folyt, s mellette a szőlő volt igen fontos. Mindezeket 1796-ban Vályi A. is megerősíti, s az 1770-es felmérésnek mintegy igazolásaként írja a földekről, hogy „trágya nélkül is két szántás után termékenyek".'

16 A jobbágyok kezén lévő állatállomány kicsi. (1787-88-ban Abádon: szarvasmarha: 365 db, ló: 235 db, sertés: 120 db, juh: 231 db. Szalókon: szarvasmarha: 323 db, ló: 147 db, sertés: 72 db, juh: 38 db.).

117 Az uradalmi állatállományról adataink nincsenek. Az azonban megállapítható, hogy a Mirhó-fok elzárása, s az ármentesítés a jobbágygazdaságok területét nem növelte és gazdálkodásuk szerkezetét nem befolyásolta. Ugyanis 1827-28-ban sem a kezükön lévő földek, sem az állatállomány nem növekedett. Lehetséges, hogy a lecsapolások éppen rétföldjeik csökkenéséhez vezettek.

118 1852. évtől összevontan követjük a két község mezőgazdaságának változásait:

119 Év: 1852 1879 1895 1935 1952 1957 1962 kh kh kh kh kh kh kh szántó 10376 11021 12614 13473 14788 14973 14481 rét, kert 4604 2722 2630 1323 814 2047 1390 szőlő 402 324 277 215 172 166 297 legelő 5490 4103 2258 3536 1996 2216 2513 erdő - 58 244 194 379 1101 2259 nádas 182 77 86 15 57 28 51 terméketlen 658 1658 1483 1314 1909 1889 1985 Összesen: 21712* 19963* 19592 20070 20115 22720** 22976 * A két község adatait összeadtuk ** 1953-ban Tiszanána községtől 2839 kh-at Abádszalókhoz csatoltak.