Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

82 ABADSZALOK 1-17 éves sarj, együtt nők jogi népesség 219 508 473 981 A kép hasonló az abádihoz. Tomaj-pusztán nagyobb számú uradalmi cselédség élt és ennek következtében a férfiak és nők számában nagy az eltolódás, ugyanis a cselédlakosság nagyobb része nőtlen, illetve nemrég betelepített lehetett. Orczy László 1740-ben 44 német iparoscsaládot telepített Abádra, akiknek elmagyarosodott rokonai ma is itt élnek. Ezek azonban hiányoznak a polgár kategóriából, mert jobbágy-iparosként az uradalomban dolgoztak.

102 A két egyforma társadalmi szerkezetű települést a XIX. század közepén összevontan jellemzi Palugyay I., minthogy ekkor Abádszalók néven egyesített település volt. 1850/5l-ben Abádszalókon 692 házat írtak össze, s ebből 121 uradalmi, 87 telkes jobbágy, 473 zsellérház volt, s kívüle még 8 tanítói és lelkészlak, s 3 községháza került felvételre. Ekkor az összevont településen 38% jobbágytelek volt, ebből 2 db egész, 62 fél és 23 negyed telek volt. A telkes jobbágyok anyagi helyzete is meglehetősen rossz volt.

103 1910-től a két települést már összevontan elemezhetjük:

104 1910 Keresők 1949 1960 mezőgazdaság ipar kereskedelem közlekedés közszolgálati és szabadfoglalkozású véderő napszámos házi cseléd egyéb 2272 3150 1933 394 383 632 57 65 93 41 31 49 60 83 7 50 113 48 180 430 3042 3892 3137 Figyelemre méltó az iparosok magas száma. Többségükben az Orczy-féle gőzfűrész üzemben és a malomban dolgoztak. 1960-ig a Szolnoki Erdőgazdaság Abádszalóki Üzemegység Fűrésztelepének fejlesztése, illetve az ingázó dolgozók emelik az ipari munkások számát. Magasnak tűnik a közszolgálati és szabadfoglalkozású alkalmazottak száma, s ez a járásbíróság, illetve a nagyobb számú birtokos családból adódik. Nyilvánvaló, a házi cselédek nagy száma is ezzel magyarázható. A mezőgazdasági lakosság rétegzettségét a birtokviszonyok alakulásán mérhetjük le:

105