Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

630 MEZŐTŰR 3926 kh 264 tag 4839 kh 468 tag 5571 kh 575 tag 2593 kh 261 tag 4427 kh 417 tag 2639 kh 101 tag 2570 kh 236 tag 3086 kh 434 tag 1951-re kialakult az iparban is a szocialista korszakra jellemző struktúra. Az állami vállalatokat Mezőtúron a Textilművek NV, az Alföldi Téglagyár NV, az államosított Ilona malom képviselte, állami kereskedelmi vállalatként működött a Baromfi Értékesítő NV, és a Minőségi Vetőmagtermesztő NV. A szövetkezeti ipart ekkor még csak a mezőtúri Cipőipari KTSZ jelentette. Az építőiparban 1950-ben történt meg az összevonás, ezt megelőzően 58 különböző építőipari szakmunkást (mester) írtak össze. Ők jelentették a megalakuló Építőipari Vállalat szakember bázisát.

114 7. Mezőtúr határának természeti adottságai igen jók, és a földek zömében alkalmasak földművelésre. 1770-ben az urbárium kibocsátásakor földjeit jó minőségűnek, egyszeri szántásra is termékenynek, szőlőtermesztésre alkalmasnak mondták, s jó füvű legelőiről is megemlékeztek.

115 1799-ben Vályi A. így jellemezte földművelési adottságait: „szántó földgye jó, legelője elég, réttye termékeny, szölleje meglehetős."

116 Fényes E. 1837-ben mezőgazdasági adottságait értékelve termékenynek, kevés művelés után is „minden gabona nemet gazdag uzsorával" visszatérítő határnak mondta. Ő volt az első, aki megemlékezett a Berettyó-Körös zugban fekvő földek lapos, árvízjárta jellegéről. Leírja, hogy „néha Túrról Szarvasra csónakon lehetne menni."

117 A Mirhó-fok 1786-os elzárása kedvezően érintette a mezőtúriakat, mert a Büdös-éren át a Körösbe szaladó vizet zárták el és így Kétpó, Nagy- és Kishék földművelésre alkalmasabbá vált."

8 A Tisza szabályozása, a Berettyó medrének rendezése kedvező feltételeket teremtett a XIX. század második felében a Körös-Berettyó zugban is.

119 Mezőgazdaságának körvonalait meghatározta a hatalmas határ, amelyben szántó, rét, legelő bőséggel volt, a jobbágyok önálló, meglehetősen nagy telken való gazdálkodása (56 kh-nyi jobbágytelek), s az, hogy majorüzemet a földesurak nem tartottak fenn a XVIII. században. A Kállayak is kis területen hoztak létre majorüzemet az 1825/26. évi reguláció után. Ez jellegzetes paraszti gazdálkodás kialakulását segítette elő már a XVIII. században. A XVIII. század elején már megjelentek a kiosztott jobbágytelkeken a tanyák: lakó- és gazdasági épületek, istállók, fészerek, gyümölcsös- és szérűskertek, kukorica és kenderföldek tartoztak hozzájuk a szántók mellett. A tanyaépületek körül helyezkedtek el a szántók mellett a kaszálók, a téli legelő, mely utóbbi a gazdálkodásra és fuvarozásra igénybe vett istállózott igásállatok számára nyáron is táplálékot nyújtott, míg a távol eső városi közlegelőkre a hízó, meddő és növendékmarhákat hajtották. Ezek a rideg marhák tavasztól késő őszig éjjel-nappal egyfolytában a közös legelőn voltak. Ha a közös legelőt elöntötte az árvíz, vagy a szikes talajon, a nyári hőségben kiégett a fű, állatállományukban sok kár esett. A közös legelőnek legfeljebb negyed része volt használható folyamatosan, ezért a szomszédos pusztákon drága pénzen legelőt kellett bérelniük.

120 A határhasználat rendszere eltért a környező községek, köztük a Kunság határhasználati rendszerétől is. Nyomások a határban már a XVIII. század elején sem voltak, s később sem alakult ki közös használatú föld, ugyanis minden jobbágy egy összefüggő tagban kapta ki földjét és rétjét, ugar sem volt. Az alsórésziek belsősége kicsiny volt, ezért külső gazdaságokból foglaltak területet, gazdasági udvar (istálló, fészer, szérű) céljaira.

121 1852-től a következő módon alakult az egyes művelési ágak aránya.

122 1961. Alkotmány Béke Magyar-Mongol barátság Petőfi Sallai Új Élet Újreménység Vörös Október mg. termelőszövetkezet mg. termelőszövetkezet mg. termelőszövetkezet mg. termelőszövetkezet mg. termelőszövetkezet mg. termelőszövetkezet mg. termelőszövetkezet mg. termelőszövetkezet