Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

MEZŐTÚR 623 kitelepülésben is.

62

1630-ban Murád egri basa oltalomlevelet adott ki a túriak számára és megerősítette jogaikat.

63 1666-ban Izmail szolnoki bég a túri és kunsági lakosoknak fegyverviselési engedélyt adott, hogy megvédhessék magukat az elszaporodott kóbor hadak ellen.

64 Mezőtúr önállósága, földesuraktól való függetlenedése ezzel tovább növekedett. 1678-ban Ibrahim bég és Musztafa szolnoki olaj bég megengedte a város védő árkainak rablók elleni rendbehozását.

65 A város közben számos pusztát szerzett meg vásárlás, vagy zálogbirtokba vétel útján. De ezen kívül egyének is szereztek birtokokat az elpusztult falvak helyén. 1639: Túrtő praediumot 1200 Ft-ért a Tassy család zálogosította el Mezőtúrnak, 1649: A mezőtúri Törő család két tagja 50 Ft-ért Kerekes István simái birtokrészét zálogbirtokul kapta, 1651: Boldogházi Kiss János Osgyáni Bakos Gábor túri részbirtokát vette meg, 1654: Boldogházi Kiss János zálogbirtokul vette Tassy Mihály túrtői részbirtokát, 1654: kiderült, hogy Mezőtúr városa Túrtőt zálogbirtokként tartja teljes egészében kezében; 1655: Telegdi Balajthy Ferenc Törő András és Törő Pál túri lakosoknak 100 Ft-ért elzálogosította a Békés megyei Csabacsüd nevű birtokát, 1665: Tokai András fassioja Túrtő, Szenttamás, Kispó és Nagypó praediumokról; 1667: Simay Mátyás érsekújvári lovas hadnagy Simái és Csejt nevű pusztáit a túri Kecse Lukács és Bálint nevű lakosoknak zálogosította el; 1667: Végh Mihály szendrői lakos Kecse Lukács és Bálint túri lakosoknak bánrévi birtokát 200 magyar Ft-ért elzálogosította; 1667: Bánrévi Jánosné és fia Mezőtúr városa részére elzálogosították túrtői részbirtokukat, 1670: Kecse Lukács és Bálint túri lakosok Baniczky Mária és fia Fáy György simái és csejti birtokait 275 magyar forintért zálogba vették; 1678: Boldogházi Kiss Péter a túriaknak 500 magyar forintért eladta Osgyáni Bakos Gábor túrtői portáját; 1679: Széki György pói földesúr a város részére húsz évre elzálogosította Nagy- és Kispón lévő birtokát; 1679: a gyulai török várparancsnok 25 tallérért a túri kereskedőknek bérbe adta a Körös szarvasi révjét.

66 Ezekből a birtokmozgásokból világosan kiderül, hogy mind maga a város egyetemesen, mind pedig ott élő nemesek és jobbágyok egyénileg is szereztek birtokokat az elpusztult falvak területéből. Ezen a jogon került később Mezőtúrhoz Túrpásztó, Pusztapó, Bánrév, és Gabonás. Jóllehet a városnak a kolbászszékiekhez hasonló kun jogai voltak, mégis földesúr tulajdona, ugyanakkor a törökhöz is adózott, s mégis birtokokat szerzett, amelyek már nem voltak földesúri fennhatóság alatt, és a városban élők személyi tulajdonát, vagy személyes zálogbirtokát képezték. Egészen különleges jogállás ez, amely különleges városi politikát, a török és magyar, a kuruc és császári orientációt egyaránt szükségessé tette, de a város érdekeit szolgálta.

67 Ezért tiltakoztak aztán a török uralom végén, - s fenyegetőztek lakosai elvándorlással is -, amikor jogilag egyértelműen jobbágyokként kezelték őket. Az Alsó városrészen a XVII. században meglehetősen nagy volt a birtokmozgás. I. Rákóczi György fejedelem felesége Lorántffy Zsuzsanna több kisebb birtokrészt összevásárolt, s így néhány kisebb nemest nem számítva összefüggő birtoktestet alakított ki az alsóvárosi részen. így vált a XVII. század végére a város Alsó része Rákóczi-birtokká, s osztozott a későbbi vezérlő fejedelem a város birtokában a Kállayakkal.

68 A továbbiakban, éppen mert Rákóczi-birtok volt, az Alsórész többször gazdát cserélt. Rákóczi Júlia, férjezett Aspremont Reckheim Ferdinándné és II. Rákóczi Ferenc osztozott az alsóvárosi birtokokon. A szabadságharc bukása után a fejedelem birtokrészét a kincstár elkobozta és a városnak ezt a negyed részét az Aranyosmaróton lakó Paluska György szerezte meg. Aspremontné az őt illető negyedrészt 1728 körül elzálogosította Országh Mártonnak, de továbbra is az Aspremont családé maradt a XIX. század közepéig ez a rész. Az Aspremont család utolsó generációját 1844 körül Aspremont Mária, férjezett gróf Erdődy Györgyné képviselte. A Paluska család 1780-ban kihalt és gróf Koller főpohárnokmesteré lett birtoka, majd tőle br. Malonyay János örökölte. A Malonyay család kihalván, 1837-től a kincstár tulajdonába került a város negyede.

69 Mezőtúr városának erejét régi, nagy múltját és önálló gazdálkodását mintegy bizonyítva, értékelhetjük azt a tényt, hogy 1746-ben a Felsőrész, 1744-ben az Aspremont rész váltotta meg magát, s a föld a mezőtúri lakosok tulajdonába került. A váltság összegét 1864-ig, illetve