Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

620 MEZŐTÚR Halmaz, majd utcás település. Két magja (Felső- és Alsóváros) történetileg, vagyonilag elkülönült. Hatalmas a tanyavilága, tanyáin kerek alaprajzú ólak, pusztáin pásztorszállások voltak. Társadalma igen tagolt: nagy- és kisgazdák, napszámosok, kubikusok, cselédek, iparosok élesen elkülönültek. A kisebb paraszti gazdaságok tanyai állattartást, búza- és kukoricatermesztést űztek. A nagyobb gazdaságok legeltető állattartást is folytattak. Állat- és kirakodóvásárai híresek voltak. Kisipara (fazekas, szűcs, szűrszabó, kalapos, csizmadia, szabó, molnár, tímár) jelentős volt. Kubikusok, napszámosok kék gatyát és inget, pásztorok cifra szűrt, gazdák subát színes hímzéssel, nők hímzett ködmönt és bekecset viseltek. Kiemelkedő szokásaik voltak: köri bálák, tanyákon citerás bálák, olvasóköri élet, szilveszteri kolompolás, csak a római katolikusoknál betlehemezés, aprószenti korbácsolás. A táltos- és boszorkányhit, babonás történetek, népdal, ballada, históriás ének ismert volt. Csosza Sári gyógyított, Balázs János „veszettorvos", Túri Nagy Károly históriás volt.

32 4. Első birtokosai a Bár-Kalán nemzetség tagjai voltak. 1422-ben említik először városként (oppidum).

33 A török 1552-es hadjáratakor, amikor az Szolnokot is elfoglalta, Mezőtúr népe megfutott. A magyar adóösszeírók csak 4 portát találtak. Szolnok elfoglalása török kézre juttatta ezt a várost is, s mint jelentős hely, szultáni khász város lett. Ide 1595-ig a magyar állam adószedője nem tehette be a lábát, s így népességéről ez időből nem tájékozódhatunk. Török védlevelek biztosították a város függetlenségét, egyedül az 1587-es évből tudunk 200 portájáról, amely után dézsmát fizetett a váci püspöknek.

34 Jóllehet, a tizenötéves háború Mezőtúr határát sem kímélte, mégis valószínűtlennek látszik, hogy annyira elnéptelenedett volna, hogy a XVII. században, de már 1552-ben is, mindössze 4 portával szerepeljen az egri vár összeírásaiban. 1658-ban a város ismét tatár hadaktól szenvedett, lakossága leapadt. A XVII. század végén a felszabadító háborúk után a következőket írták földesurukhoz a mezőtúriak: „Nagyobb része a szegény jobbágyságnak széllyel pusztulódott, s még ma is haza nem szállott, sok penig meg is holt... s az kik lakják, innen amonnan való falusiak" (1689).

35

1691-ben Kállay Miklóstól kértek teherkönynyítést, mert „soha bizony hatnál többen nem vagyunk".

36 Kállay jobbágyai 1699-ben csak úgy voltak hajlandók visszatérni, ha esztendei taxát fizethetnek.

37 Úgy tűnik ebből, hogy Mezőtúr népessége folyamatos volt ugyan, azonban szinte minimálisra olvadt. Megjegyezzük, hogy itt csak Kállay jobbágyairól van szó, s kívülük még mások, sőt nemesek is éltek Mezőtúron. A Rákóczi-szabadságharc idején elnéptelenedett a város, s lakói csak 1710-ben tértek vissza.

38 Ekkor hadi okokból történt kitelepülésről volt szó, nem pedig a népesség kipusztulásáról. Rákóczi 1710. március 7-én Jászberényben kelt levele szerint a visszatelepülő túriak ugyan „pusztára szállanak" mégis szervezett kitelepítésről beszél: „az ellenség miatt kegyelmes akaratunkból magokat máshová transportálni, s előbbeni lakóhelyeket pusztán hagyni kényteleníttettek, most újonnan azon örökségre visszamenni igyekezvén" a túriak 2 évi adókedvezményt kapnak.

39 Népessége számszerűen a következőképpen alakult:

40 a) Év: 1552 1587 1675 1686 4 porta 200 porta 4 porta 4 porta 9 armális Év: 1697 1715 1720 1728 215 felnőtt 59 gazda 152 gazda 108 család 10 zsellér 4 nemes