Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

SZOLNOK MEGYE 57 Az 183l-es nagy kolerajárványig az orvosi ellátottság rendkívül gyér volt még a szervezett Jászkun Kerületben is. A községek, városok is legfeljebb chirurgust, bábát, illetve borbélyt fogadtak. A kolerajárvány azonban országos intézkedések foganatosításához vezetett, s a Jászkun Kerületben is ennek hatására szervezték meg az egészségügyi hálózatot. Része ennek a kerületek által fizetett főorvos, illetve az egyes települések által létrehozott kórházi alap is. Ettől az időtől kezdve fogadnak a Jász és Kun Kerület városai egyetemet végzett orvosokat is.

149 A Külső-Szolnok megyei részeken már nem ilyen szervezett az egészségügyi ellátás. Itt inkább nagyobb birtokosok alkalmaztak orvosokat.

150 Jász-Nagykun-Szolnok megye megalakulásával eltűnt a különbség, legalábbis szervezetileg, a megye egyes részei között. Egységes, egész megyére kiterjedő egészségügyi hálózatot szerveztek. Járásonként alakítottak ki egészségügyi körzeteket (Járásonként 4-6 körzet), amelyeknek élén körorvosok állottak. Ennek megfelelő rendszerben épült ki a gyógyszertárak hálózata, illetve jelöltek ki járásonként a védőoltások körzetét. A rendezett tanácsú városokban külön körzeteket szerveztek városi főorvosokkal és alorvosokkal. Az egész szervezet élén a megyei tiszti főorvos állt. 1879-ben 23 gyógyszertár volt a megyében, s 65 orvost alkalmaztak. 4554 lakosra jutott ekkor 1 orvos.

151 A megye egységessé szervezése egészségügyi vonatkozásban eredményes volt, s ha az orvosi ellátottság, s gyógyszertár hálózata ekkor még gyér, mégis megvalósult az egészségügy egyik legfontosabb feltélele, a rendszeresebb egészségügyi ellenőrzés. Lényegében ez a rendszer maradt meg 1948-ig, s legfeljebb a feltételek javultak. 1945 után az általános betegbiztosítás és rendszeres orvosi ellenőrzés jelentett igen nagy előrelépést a betegségek leküzdésében. Jelentős volt 1949-től a mentőállomások rendszerének kiépítése, illetve a szülőotthonok hálózatának megszervezése, a tüdőbeteg-gondozó intézetek felállítása. Önmagában véve e három intézmény a legszélesebb körű népbetegségek leküzdésére, a csecsemőhalálozás minimálisra szorítására, s a gyors orvosi beavatkozás megteremtésére is elegendő volt. 1950-től épültek ki megyeszerte a rendelőintézetek, majd 1960-tól mind általánosabbá vált az intézeteken belüli szakrendelés feltételeinek megteremtése. Lényegében ezek az intézkedések a betegségek minimálisra való szorításához vezettek. Megjegyezzük, hogy alapítványokból a két világháború között is hoztak létre rendelőintézetet, vagy egy-egy község vállalkozott ilyennek a felállítására. Ez azonban kevés ember számára jelentett gyógyulási lehetőséget. Ami különbség az 1945 előtti és utáni egészségügyi hálózatban mutatkozik, az elsősorban az, hogy a kiépített egészségügyi hálózat napjainkban nem a betegségek gyógyítására alkalmas csupán, hanem azok megelőzését is szolgálja. Lényegében az urbanizációs folyamat mezőgazdasági jellegű megyénkben szélesebb körűen csak az 1860-as évektől kezdve indul meg. Amikor a kapitalizálódás foka elérte azt a szintet, hogy a városokban jelentősebb iparos, kereskedő és értelmiségi réteg települhetett meg, s ezek a város központjából kiszorították a paraszti stílusú gazdasági udvaros építményeket, megindult a városok képének átrendeződése is. Szolnok megyeközponttá emelése leghamarabb követelte meg a szegényes külsejű központi tér átrendezését. A megye költségén épített középületek, s néhány nagyobb vagyonú pénzember magánépítkezése indította meg ezt a folyamatot. Szolnok városa egyben mintául is szolgált e tekintetben a megye többi városainak. A korábbi Jászkun Kerületi központ, Jászberény építkezése a belső városmag kialakulása lassúbb volt ugyan, hiszen a város csak saját anyagi erejére támaszkodhatott, de a kevesebb épület emelése is városias külsőt kölcsönözhet a településnek, sok patinás, régebbi középülete miatt. Karcagon, Mezőtúron, Kisújszálláson már lassúbb volt a folyamat, kevésbé tűnt el még a városközpontban is a paraszti jelleg. A kisebb városok központi terének átrendezése csak az első világháború után következett be, amikor a többnyire piactérként hasznosított központi tér egy részén létrehozták mindenütt az első világháborús áldozatok tiszteletére az ún. „Hősök ligeté"-t. Nagyobb arányú változás azonban csak 1948-tól következett be, amikor az 1848-as forradalom centenáriuma alkalmából több helyen megkezdték a piacterek parkosítását. Ez a folyamat az 1950-es években a legkisebb településeken is szép parkok létrehozását eredményezte.

152