Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
538 KUNHEGYES 1817 1801-1869 1852 1879 1925 céhes iparágak iparosok száma kéményseprő 1 kőműves 1 könyvkötő 2 1 mézeskalácsos 1 pintér 1 Összesen 140 185 217 * 1925-ben mesterségekre bontva nem adták meg az iparágakat, csak összefoglaló jelleggel, s így 27 vas-, 36 fa-, 67 bőr-, 9 húsiparos, 45 szabó, 12 kőműves és 20 egyéb iparosáról tudunk.'C A céhek megszűnése után 1886-ban létrejött a kunhegyesi Ipartestület. 101 Jelentős volt az ipar és kereskedelem fejlődése szempontjából az 1887-ben Kisterenye-Kisújszállás között megnyílt Mátra-körÖsvidéki vasút, amely Kunhegyest bekapcsolta az országos vérkeringésbe. 102 A XX. században korszerűsítették malomiparát, az 1850-ben épült Gerő-féle száraz malmot 1912-ben motoros malommá alakították át. 103 1925-ben 1 tégla- és cserépgyár, 1 áramelosztó telep, 2 gőzmalom és 1 motoros malom jelentette a nagyobb ipari üzemeket. 104 1949-ben államosították a két gőzmalmot és a téglagyárat, 1951-ben létrejött a kunhegyesi Szolgáltató KTSZ, amely 1952-ben 29 főt foglalkoztatott. 105 Iparának struktúrája nemcsak az államosítás, a KTSZ-ek megalakulásának és a kisipar visszaszorulásának következtében változott meg, hanem új ipari üzemek is létesültek. Ilyen az 1949-ben létrejött Tiszafüredi Öntöző Nemzeti Vállalat, amelyből az 1950-es évek közepén fejlődött ki a Vízgépészeti Vállalat, s 1959-től az Országos Vízügyi Főigazgatóság exportra is termelő gyáregységévé vált. 1949 májusában jött létre a Mezőgazdasági Gépállomás, amely az 1960-as években több környékbeli (Tiszaroff, Kunmadaras) gépállomással egyesült, majd pedig a gépállomások megszűnte után a Törökszentmiklósi Gépjavító Vállalat gyáregysége lett. 1953-ban alakult a kunhegyesi Sütőipari Vállalat, amely 1957-ben a szolnoki tröszthöz csatlakozott. 106 1960-ban 7 állami ipartelep (Malomipar: 1, téglagyár: 1, vágóhíd: 1, szeszfőzde: 1, sütőipar: 2, Vízgépészeti Vállalat: 1), 1 vegyesipari KTSZ, 6 iparággal (férfi-női fodrász, cipész, műszerész, kárpitos, férfi-női szabó, egyéb javító) képviselte a szocialista ipart. Az állami ipar 328, a szövetkezeti 126 főt foglalkoztatott. Ezenkívül 51 magán kisiparos dolgozott még a községben. 107 Kereskedelmét a XVIII. század elején mindössze a községi kocsmák és csárdák jelentették. Nagy fontosságú volt, hogy a Mirhó-fok elzárása után a terület útjai járhatóbbakká váltak. Ez fellendítette a távolsági kereskedelmet is. 1799-ben írta Bedekovich L.: ,,a' Lakosok eladó gabonájokat leg-inkább Debretzenben, Miskoltzon, és Eger Várassában árulják szarvas marháikat pedig Kardszag, Mező túri, és Jász Apáti Vásárokra szokták hajtani." 108 1811-ben 4 országos vásár tartására kapott jogot, 1831-ben pedig 1 heti piac tartását is engedélyezték. 109 Az 1800-as években belső kereskedelmét a piac bonyolította le, illetve az iparosok maguk árultak vásárokon és műhelyeikben. 1852-ben az önálló kereskedők száma még csak 6 volt. 110 1879-ben 19 kereskedőt tartottak számon. • l ' (fa: 1, fűszer: 2, hajhász: 1, rőfös: 2, szatócs: 3, szesz: 1, termény és gyapjú: 3, tojás: 1, vas: 2, vegyeskereskedő: 3.) A XX. században sem fejlődött jelentősen kereskedelme, az állatkereskedelmet maguk a gazdák bonyolították le, a gabonakereskedők pedig nem helyben éltek. Az 1920-as évek közepén 28 önálló kereskedőt tartottak számon, akik fűszerrel, háztartási, gazdasági cikkekkel, ruhaneművel kereskedtek. 1920-ban létesítette a Hangya szövetkezet első boltját, s 1925-ig 3 üzlete nyílt meg. 112 1946-ban alakult az FMSZ, s szervezte meg a továbbiakban Kunhegyes kereskedelmét. 1949-ben Tüzép telepet létesítettek, amely a környéket is ellátta áruval. 113 1960-ban 29 kiskereskedelmi bolt, 9 vendéglátóipari üzemegység volt Kunhegyesen és 119 kereskedelmi dolgozót foglalkoztattak. 114
