Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

496 KÖTELEK Wesselényi Pál, Thököly tábornoka használta: „török üdőben Kőtelken régi gróf Wesselényi Pál felesége, Lónyay Anna után birt,... minden esztendőben a taxát Erdélybe Hadad várába vitte a tanú Édes Attya"

21 1680 körül a Nyáry családba beházasult Hallerek bírták a falu egyik részét, míg a rebellis Wesselényi birtokrészét a kincstár elkobozta, majd Glöckelsberg Ditrich János - Henrik császári generálisnak adta el, aki rövidesen az egész falura adományt szerzett az uralkodótól.

22 1693-ban Kőtelken 32 fundus találtatott Glöckelsberg birtokában.

23 1720 körül megszűnt a kuriális állapottal járó adómentesség. A kúriákon lakó zselléreket, meg az újonnan beköltöző gazdákat jobbágyföldekkel látták el, így Kőtelek újból adózó jobbágyfaluvá lett. A 29 telkesgazda a földeket két nyomásra elosztva a jobbágytelkekhez tartósan kihasítva használta. A falu birtokjoga Glöckelsberg halála után a kincstárra, majd Popovics János Ferenc morva őrgrófra háramlott, akit 1717-ben iktattak birtokába.

24 1730-ban a Nyáryak örökösei, a Bossányiak, Halierek, Orczyak is igazolták régi birtokjogukat, lefizették a fegyverjog-váltságot, s részben egyezkedés, részben per útján visszaszerezték birtokaikat.

25 Ettől kezdve a Hall er, Orczy, Sághy, majd a Baldácsy, Sztárai, illetve a Halassy, Almásy, Hellebronth családok és leszármazottjaik bírták a falut a XIX. század közepéig. 1770-ben az úrbérrendezést előkészítő adatszolgáltatás során a jobbágyok úgy nyilatkoztak, hogy földjük 2/3-ad része szikes és terméketlen, de van elegendő nyári és téli legelő, szárazmalom, meg tüzelőt, gyékényt termő nádas. Majorüzem egyik földesúr birtokában sincs. A jobbágyok szolgáltatása földesuraiknak a következőképpen alakult: Haller jobbágyai együtt fizettek 32 forint cenzust, adtak minden tehén után 1 icce vajat, minden gazda 1 zsákot, tojást pedig lehetőség szerint; az Orczy részen 1 pár vonómarha után fél forint, fejőstehén után 1 meszely vaj volt a szolgáltatás; a Sághy részen 1 zsákot, 1 icce vajat, 1 libát, 1 pár csirkét adtak. Szükség szerint robotoltak valamennyi földesúrnál, és a kilencedet természetben fizették.

26 Újraosztásos földközösség alakult ki az 1730-as években Kőtelken, majd megszűnt a földközösség 1750-ben és ekéstelek jött létre.

27 A fennmaradó terület a földesuraké maradt, akik terményért vagy pénzért bérbeadták. Egy jobbágyra általában 9 kishold szántó esett. Nem igyekeztek nagyobb területet bekapcsolni a művelésbe, mint amilyenre szűkös megélhetésükhöz szükség volt. Mária Terézia úrbérrendezése Kőtelek határát III. osztályúnak minősítette. 1 telekrészt, illetve a szántóföld nagyságát 30 kisholdban állapította meg. Ehhez tartozott még 10 kaszás rét. A jobbágyok általában fél telket vállaltak a terhek miatt. 1786-ban panaszolták, hogy „földeink méretlenek lévén, azokat a fiúrul-fiúra bátorsággal nem bírjuk... Télnek idejében, amikor a trágyázásnak alkalmatosabb ideje volna, járómarháink jobbrészről vidéki határokban telelnek, hol innét, hol túl a Tiszán kopárkodnak taxa alatt." Amoni Péter, a földesurak földmérője csak 1790 után mérhette ki úrbéri földjeiket, miután a földesurak egymás között felosztották a határt.

28 Az úrbéri viszonyok változása.

29 Év: 1770 1771 1851 évi úrbéri telekmennyiség úrbéri szántóföld úrbéri telkesgazda úrbéri házas zsellér Majorüzem 1789-ig nem volt, a nemesi szántóföld Halassy Márton birtokában mindössze 47 holdat tett ki. A határbeli szántókat a jobbágyok használták. Ezek kiterjedése 1789-ben 1277 kh. úrbéri renúrbéri ren adóösszedezés előtt dezés után íráskor 15. 7/8 16. 1/8 31. 1/4 telek 486 480 950 kishold 52 41 145 7 18 97