Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
KÉTPÓ 463 1960-ban az összlakosság 38%-a, 900 fő volt keresőképes, ebből 740-en a mezőgazdaságban, 49-enaz iparban, 46-an a közlekedésben, 12-en a kereskedelemben dolgoztak. 67 Az iparban foglalkoztatottak száma nem jelentős, a fiatal község lakosságának döntő része mezőgazdasági munkával kereste kenyerét. 7. Kétpó mezőgazdaságára vonatkozó első adatok a XVIII. sz. elejétől állnak rendelkezésünkre. Az 1728. évi összeírás szerint a két puszta (Kis- és Nagypó) határát semmiféle határjel nem különítette el egymástól, hanem együttesen használták. A művelt szántóföldek nagysága kb. 133 köböl volt. Földjei igen jó termőnek számítottak, mert az átlagos háromszoros helyett minden elvetett egy köbölnyi mag után ötszörös termést eredményeztek. Kedvező időjárás esetén a rétek 150 szekér szénát adtak. A legelőn akár 400 db állatot is tarthattak, de folyóvíz híján itatásukhoz kutakat kellett ásniuk. 68 E szép, szemléletes leírást - sajnos tudomásunk szerint - sokáig nem követi hasonló. A Mezőtúr által zálogba bírt pusztát lakosai árendálták vagy más jogcímen gazdálkodtak földjein. Velük együtt a XIX. század közepén már nagyon sok törökszentmiklósi birtokos és haszonbérlő osztozott a pói területeken. 69 A múlt század végétől kezdődően a pói uradalmakban az állattenyésztés igen magas színvonalra emelkedett. Megyeszerte híres volt gróf Almásy Imre szimentáli-, magyar- és borzderes fajta szarvasmarha, valamint félvér ló és fésűsgyapjas juhállománya. 70 Említést érdemel még Almásy Imre mangalica és Herzfelder Manó kondorszőrű sertéstenyészete is. 71 Herzfelder állataival hazai és külföldi gazdasági kiállításokon is részt vett és sikeresen szerepelt. 72 A mezőgazdasággal foglalkozók nagy része kisparaszt, mezőgazdasági munkás és cseléd volt. A kommenciósok évi járandósága 18 q búza, 10 q árpa, 40 kg szalonna, 14 kg só és némi pénzösszeg volt. 73 1938-ban a Szolnoki Cukorgyár Rt. 800 kh területű birtokot vásárolt Pusztapón. A cukorrépa-termelés mellett bérgazdaságában állattenyésztést is folytatott, mert a cukorgyártás melléktermékeként keletkezett répaszelet a takarmány nagy részét biztosította. Pár év múlva már jelentős állománnyal rendelkeztek. 1944 októberében 213 db sertést és 172 db juhot hajtanak át Dunántúlra a front közeledése miatt. 74 A felszabadulást követően rögtön megindultak a kezdeményezések közös gazdaság létrehozására. A kísérletek után 1947-ben alakult egy csoport, gyenge minőségű szikes területen. A kezdeti időben elsősorban rizst termesztettek. Az 1949-ben életre hívott Rózsa Ferenc TSzCs tagjai cukorrépa, len, kukorica és borsó mellett gyapotot is termeltek, amiért a kormánytól kitüntetésben részesültek. A két gazdaság 1951-ben Szabadság néven egyesült. 75 1955-ben már szép állatállománnyal rendelkeztek. Ebben az évben 100 kh szántóra a Szabadságban 14,5, az Új Barázda TSz-ben 18,3 számosállat jutott. 76 Az ellenforradalom után 1957-ben 5 tsz 231 taggal 3116 kh-on, 6 tszcs 436 taggal 3962 kh-on gazdálkodott. Szélesedett a növénytermesztés, így a gabona, len mellett nőtt a takarmány- és konyhakertészeti növények termelése. 77 1959-ben a sok apró mezőgazdasági szövetkezetet egyesítették és így létrejött a Szabadság, a Dózsa és a Zöldmező TSz. Állatállományuk 1960-ban 713 szarvasmarhát, 1720 sertést, 218 lovat és 1561 juhot számlált. 78 A községben lévő állatállomány összesítve így alakult: 79 Év: 1952 1955 1958 1962 szarvasmarha 971 1075: 847 1522 ló 509 447 457 240 juh 344 1307 1127 1981 sertés 3094 4468 4572 12 814
