Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
KETPO 461 1552-ben Ali budai pasa elpusztította a falut. 37 Ezt a rombolást a lakosság még kiheverte, mert 1571-ben Nagypón már 29, Kispón 22 ház állt. A török időkben először a szolnoki nahijéhez 38 , majd a törökszentmiklósi vár fenntartásához adózó községekhez tartozott. 39 1679-ben az akkor már pusztaként szereplő Kis- és Nagypót földesura Széki György elzálogosította Mezőtúr városának. 40 Története ezután Mezőtúr város történetével fonódott össze és a rendelkezésünkre álló csekély forrásanyag alapján mindössze annyit tudunk mondani, hogy a város lakói árendálják területét. 41 Neve 1891-ben bukkan fel ismét. Herzfelder Manó 8000 kh-os gazdaságának aratói ez év júliusában sztrájkba léptek. Követelték a kényszerszerződés és az ingyenmunka eltörlését, az aratórész felemelését és az élelmezés megjavítását. A munka beszüntetésére felszólították a környék uradalmaiban dolgozó aratómunkásokat is. A helyi erők nem tudták megtörni a munkások ellenállását, ezért a belügyminiszter a 68. gyalogezred egyik századával verette le a sztrájkot. 42 Az 1920-es évek végén és a 30-as években a pusztapói uradalmakban dolgozók között is élénk agitációt fejtett ki a KMP Tiszántúli Területi Bizottságának Mezőtúri Kerületi Bizottsága, Magda Árpád, Busi Vince, Csuka Lajos és mások vezetésével. 43 A település felszabadulási időpontja nem tisztázott. Kormos László szerint 1944. október 6-án szabadult fel, más vélemények szerint ekkor még csak felderítők vagy előőrsök jártak a faluban, és az F. G. Katkov vezérőrnagy vezette 7. Szovjet Gépesített Hadtest katonái Mezőtúr és vidékéről - így Kétpóról is - csak október 7-én éjfél körül űzték ki a németeket. 44 A felszabadulás után megalakultak a politikai pártok helyi szervezetei. A legnagyobb taglétszámmal a Nemzeti Parasztpárt rendelkezett, ezt követte az MKP, az SZDP és FKP. Az I. számú iskolában 30 taggal megalakult a földhöz jutottak érdekvédelmi szervezetének, az UFOSZnak helyi csoportja. 45 1952-ben a nagy határú Mezőtúr területén lévő nagyobb tanyaközpontokból községeket szerveztek. így jött létre Kétpó is, mely három jelentősebb település - Kispó, Pusztapó (Nagypó) és Csali - egyesítése révén alakult meg. 46 Hozzátartoznak még a következő külterületi lakott helyek egyes részei is: Csiderberek, Csorbaoldal, Csugarpart, Felsőhék, Táncsicsdűlői földek. 47 Kétpó 1955-ben szocialista mezőgazdasági községgé vált. 48 6. A XIII. század elején a község Modorus (Madaras) szálláshelye volt. 49 1392-ben Mária királyné megengedte László nagypói kapitány fiának Jánosnak, hogy nagypói szállására jobbágyokat telepíthet és fölöttük teljhatalommal bíráskodhat. 50 Később Nagypói Albert elzálogosította birtokait Mezőtúr egyik földesurának, Parlaghy Györgynek. 51 Ferdinánd király érdemeikért Kis- és Nagypó falvakat Zay Ferencnek, Liszthy Jánosnak és Viczmándi Mátyásnak adományozta. 52 Az első részletesebb képet a község társadalmáról az 1571. évi defter szolgáltatja. 53 Nagypó jobbágycsaládjainak élén Rácz László bíró állt és valószínűleg a falu nótáriusa Miklós deák volt. Mint már említettük a XV. században több délszláv család települt a községbe és környékére. 1571-ben a Kispón élő két kalugyer 54 feltüntetése, valamint a délszláv és román hangzású családnevek megléte azt bizonyítja, hogy a messziről ideköltöző emberek továbbra is megtartották vallásukat, nemzetiségüket, hagyományaikat. A XVII. században a puszták földesura a Széki család. 1679 júliusában Széki György pói birtokait elzálogosította Mezőtúr városának 55 és ez a bérleti viszony 1813-ig megmaradt. Miután a puszták visszakerültek a Székiek kezébe, akkor már a leányági leszármazottak, a Pappszász család és ennek örökösei is kisebb-nagyobb részt birtokoltak. 56 Az említett tulajdonosok mellett jelentős birtokosok voltak az Almásyak, 57 Kállayak, Erdődyek, később a Herzfelder, a Mészáros, a Herbály család és mások. 58 A puszták lakosainak legnagyobb része az 1930. évi népszámlálás szerint őstermelő, valamint mezőgazdasági cseléd és munkás volt. Messze elmaradt ettől az iparban foglalkoztatottak száma. 59
