Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

KENGYEL Az említett falvakban a szláv családnevek és esetenként a magyar családnév mellett használt, kifejezetten szláv keresztnevek sűrű előfordulásából arra lehet következtetni, hogy az itt élt idegen nemzetiségű lakosság betelepülése egy évszázaddal előbb megtörtént és elmagyarosodásuk 1571-ben már folyamatban volt.

28 A török uralom alatt a későbbi évtizedekben azonban a falvak elpusztultak, lakói nem tértek vissza, s az életben maradt délszlávok megyénk területén szétszóródtak és elmagyarosodtak. Ezeknek utódai ma is elég nagy számban találhatók és származásuk emlékét „Rácz" családnevű magyarokban tartották fenn.

29 Kengyel lakóira is vonatkozó, egyik legrégibb hiteles forrásban, az 1571. évi török fejadóösszeírásban, Kengyel falu a szolnoki szandzsákban, a szolnoki nahijébe tartozott. Az összeírás szerint 1571-ben a faluban a következő személyeket írták össze: Mihál Lázár „bíró", Jovan Józsa, Mészáros Jurkó, Vuna (?) Hörszeg (?), Dómján Lukács, Barankó Kriszton, Bakoni Pétre, Kozma Rativoly, Sonkoly Gyurka, Peták Mihál, Oláh János, Brankó Pétre, Brankó Kresztosz, Arácsi Mihál, Knáz Pétre, Oláh Simon, Dámján Kriszta, Márkus János, Kár (?) István, Lázár Zamek (?), Akim Krisztosz, Grupa Mihál, Tót Istikó (?), Mónár László, Tálos Pétre, Márkus Bíró, Vasztu Joan, Lacsi Kriszta, Szűcs István, Farkas Péter, Szűcs Jovan, Szűcs Iliás, Szűcs Pavle, Szűcs Döme, Bácsmegyei Mihál, Vaszu Simon, Vaszu István, Farkas János, Kardos György, Ruda Lukács, Szűcs Nikola, Pétre Farkas, Mladán „kovács", Kriszta Tomás, Acsankó Demeter, Nikola...?, Vaszilij Branek, Pocsa Janók, Bertin Vlasek, Vuta Pétre, Kriszta Istapony, Dámján Farkas, Pétre Bödköny (?), Gyurek Tóth, Pétre Serkenik (?), Györké Acsonkó (?), Küs Lázár, Gyöke (?) Berezlin (?). 57 ház. Templom.

30 Az összeírt családfők számából megközelítő pontossággal megállapítható az akkor Kengyelen élt, teljes egészében jobbágy lakosság összlétszáma. 1571-ben Kengyel falu lakossága kb. 342 fő volt.

31 A hajdani Kengelu vagy ahogyan régen nevezték Kengyelszállás, a XV. század második felében, majd a mohácsi vész után nemesek birtokába kerül.

32 A török uralom alatt többször elpusztul, majd annak vége felé és a XVIII. század elején a rácok teljesen elpusztították. 1720 előtt semmi életjel, csak romok hirdetik, hogy 1700 körül még volt lakossága.

33 A puszta a XVIII. század vége felé és a XIX. század elején kezd benépesedni, a második felétől lakossága rohamosan megnő. A népesség alakulása: év: 1828

34 1837

35 1851

36 1869 1880 1890 1900 lélekszám 421 497 896 882 1380 1138 2708 év: 1910 1920 1930 1941

37 1946

38 1949 I960

39 lélekszám 2828 2138 3571 5019 5042 5391 5161 5. Az ősi Kemej megyét, amelyhez egykor Kengyel tartozott 1238-ban IV. Béla király a kunok betelepedése után kétfelé osztotta. A Berettyó melletti részeket a kunoknak adta, a Tisza jobb partján lévő részeket Heveshez, illetve 1252 után Külső-Szolnok megyéhez kapcsolta.

40 Kemej régi nevét csak az itt alakult főesperesi kerület tartotta fenn 1332-ig. Külső-Szolnok megye Heves megyével 1569-ben egyesült.

45 Ide tartozott 1876-ig, Jász-Nagykun-Szolnok megye megalakításáig. Nevét legelőször az egyik legrégibb, ma is meglévő I. Géza király által, a garamszentbenedeki bencés monostor részére, 1075-ben kiadott birtokadományozási oklevél említi. „A Tiszántúl adtam a Pél nevezetű földet a Kengelu nevű víznek a révje felett, a saját határai mellett."

42 II. István király 1124-ben kelt újabb adománylevelében Kengyel ugyancsak mint víz és révhely szerepel.

43

1479-ben Kengyel már mezőváros és a Szapolyai család (Oppidum nostrum Kengiel) birtoka.

44 1571-ben népes falu, lakóinak neveit az akkor készült török fejadó-összeírás tartalmazza.

45 A mohácsi vész után a garamszentbenedeki bencés monostor is elpusztult és Kengyel a XVII. század elején, egy régi regestrum szerint már több nemes birtokába került.

46 A ti-