Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

40 SZOLNOK MEGYE gálisan megalakult, és kivált az MSZDP-ből. Működésük nem volt zavartalan. 1926-tól már bizonyosjelek mutatnak arra, hogy az illegális KMP-vei is kapcsolatot találtak, s 1926-tól megkezdődött Gál Gyula vezetésével az ifjúmunkások közötti agitáció is. Tisza Antal, Rágó Antal és Tóth Ferenc agitációs munkája révén az MSZMP-n keresztül a KMP hatása Szolnok közvetlen környékére is egyre inkább kisugárzott (Rákóczifalva, Törökszentmiklós, majd a következő években Zagyvarékas, Tószeg, Jászfényszaru). 1927 márciusában letartóztatták Tisza Antalt, Rágó Antalt, Gál Gyulát, majd a további években Tóth Ferenc működését korlátozták. Mindez azonban nem akadályozta meg azt, hogy 1928-ban Tisza Antal a börtönből ne kezdje meg a KMP szolnoki sejtjének megszervezését. Tóth Ferenc, Fodor János és Dikó Balázs voltak Tisza Antalon kívül ennek vezetőségében. 1929-ben Tisza Antalnak Mezőtúron is sikerült létrehozni a KMP sejtet, majd 1930-ban a KMP szolnoki Kerületi Bizottsága Törökszentmiklóson, Zagyvarékason, Rákóczifalván, Tószegen és Jászfényszarun hozott létre újabb sejteket. 1930-ban a kerületi bizottság területi bizottsággá növekedett és a szolnoki, mezőtúri és endrődi kerületi bizottságokat egyesítette. 1930 júniusában, majd októberében a szervezet vezetősége árulás következtében két ízben is lebukott. Ám az év végéig harmadszor is újraalakult. Ettől kezdve tovább működött, s mint az előzőekben, hatását a vidékre is kiterjesztette. 1933. január 27-én a KMP szolnoki Kerületi Bizottsága ismét lebukott. Bár átmenetileg ismét újjáalakult, véglegesedni nem tudott. A KMP budapesti vezetősége a szolnoki kerületi bizottságot nem szervezte újjá, hanem utasította a kommunistákat, hogy a földmunkás szakszervezetekbe és más szakszervezetekbe beépülve folytassák munkájukat. Ez azt eredményezte, hogy megszakadt a közvetlen kapcsolata a szolnoki kommunistáknak Budapesttel, de szervezeti keretek híján a vidékkel is. A legerősebb szakszervezetek azok voltak, melyekben kommunisták tevékenykedtek; sztrájkokat, tüntetéseket szerveztek.

96 A második világháború pedig jó alkalmat adott a mind jobban fasizálódó kormányoknak arra, hogy mind a munkásmozgalomból, mind az agrárszocialista mozgalomból még a háború elején frontra hívják be azokat a vezetőket, akiket veszélyesnek tartottak. így a mozgalom helyzete még inkább meggyengült. 1944. november 4-én felszabadult Szolnok, komolyabb harcok lényegében csak Kisújszállás-Kenderes térségében folytak, a háborús pusztítást nem annyira a harcok, mint inkább az ezt megelőző bombázások hozták. Külső baráti erő seperte el a megye reakciós erőit, s adta át a helyet a demokratikus átalakulást kívánó tömegeknek. Az 1945 utáni politikai viszonyok legkonkrétabban a választások eredményein mérhetők le. Tekintetbe kell vennünk, hogy az itt induló demokratikus pártok egy része jelentős parlamenti múltra tekintett vissza, s ez a múlt az eredményekben is jelentkezett. A választási eredményeket azonban mégsem lehet abszolút értékűeknek tekintenünk. A választási előkészítés, a választási kampány természetszerűen kedvezett azoknak a pártoknak (FKP, SZDP), amelyeknek ilyen választási előkészítésben már legális gyakorlatuk volt. Az MKP és az NPP legálisan először indult, illetve újonnan szervezett párt volt. Befolyásolta az eredményt a választásokon 1945-ben az is, hogy az eddig választásból kirekesztett tömegek részt vehettek óriási számban a szavazásban. Ugyanis az MKP álláspontja abban a tekintetben érvényesülhetett maradéktalanul, hogy „a választójog a legdemokratikusabb legyen." Sikerült elérnie, hogy az ország lakosságának megközelítően 60%-a választhatott. Elképzelhető, hogy e politikailag nagyobbrészt iskolázatlan tömeget milyen mértékben lehetett látványos jelszavakkal befolyásolni. Ha az 1945-ös választások végeredményét nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy az országos viszonylatban harmadik helyre került, a szavazatok 16,95%-át elnyert MKP elsősorban azokon a helyeken volt erős, s végzett az átlag fölött, ahol nagy múltú iparvidékek, jelentős számú ipari munkásság volt. Ennek fényében a Jász-Nagykun-Szolnok megyei eredmények: az elért 22%-os részesedés jelentős. Különösen kiemelkedő azért, mert Szolnokot leszámítva sehol sincsen a megyében ebben az időben jelentős nagyipar. Mindezt az agrár lakosság, s részben a polgárság körében tudták elérni. Ha pedig a két munkáspárt összesített eredményét nézzük, az 36%.