Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

Jászjákóhalma 1. A jászság közepén, Jászberénytől keletre, a Tárna bal partján, erősen vízjárta területen fekszik. Talaja sárga agyagos és igen kötött vályogtalaj. Vizei: Zagyva, Tárna, Ágó patak.

1 1960-ban lakóinak száma: 4012, népsűrűsége: 89,1, határterületének nagysága: 7823 kh, lakóházainak'száma: 1270.

2 2. 1357: Jakohalma

3

, 1449: Jacohalma

4

, 1550: Jákó Halma

5

, 1567: Jako halom

6

, 1699: Jász-Jakohalma

7

,1713: Jákóhalma

8

, 1754: Jászjákóhalma

9

, 1799: Jákóhalma és Sz. Jakab halma

10

, 1828: Jákóhalma

11

, 1852: Jász-Jákóhalma

12

, 1879: Jákóhalma

13

, 1895: Jász-Jákóhalma

14

, 1910: Jákóhalma

15

, 1935: Jászjákóhalma

16

. Mai köznyelvi használatban: Jákóhalma. Háromtagú szóösszetétel: a) Jász-: vö.: bevezető, b) -jákó-: személynév eredetű földrajzi név. A Jákób-Jakab bizonytalan eredetű ószövetségi név becéző alakja. Egyesek szerint'már a honfoglalás korában meglévő nemzetségi (keresztény) név. A későbbi Szent Jakab Halma alakhoz nincs köze. Utólag tekinthették csak templomi védőszentnek pl. Szent Andráshoz, Szent Györgyhöz hasonlóan. így igen korai községnek kell tekinteni, s nem lehet besorolni a XIII. század végétől keletkezett védőszent névből alakult földrajzi nevek közé.

17 c) -halma: szláv eredetű jövevényszó „kis domb" jelentésű a közelebbről meg nem határozható átadó nyelvben is. Birtokos raggal ellátott alakja és az összetétel a tulajdonosi állapotot fejezi ki. A Jákóhalma típusú földrajzi név a XIII. század végétől kezdve gyakran előfordul.

18 3. Bronzkor: urnatemető a Jákóhalmon, és Csőkepart nevű részen. Koravaskor: bronzkincs lelet a Jákóhalmon. Kelta és szarmata: szórványleíetek a Csárdaparton és Homokbányán. Avar: szórványlelet az artézi kút vízlevezetőjénél.

19 Néprajzi jellegzetességei: kertes, majd tanyás település. Tornác nélküli vályog és polgári ízlésű építmények jellemzik. Tanyáin és a faluban farazatos tüzelős ólak. Iparosok és gazdák társadalmi rétege, s a külön-élő nagy családi gazdálkodás volt jellegzetes. Gazdálkodásában az istállózó állattartás dominált (szarvasmarha). Vásári, paraszti igényeket kielégítő ipara (asztalos, csizmadia) kiemelkedő volt. Az iparosoknál már a múlt század végén a polgári viselet általános, gazdáknál jászsági suba, hímzett aranyos női főkötő, hímzett rátétes cifra ködmön és kisbunda volt jellegzetes viselet a századfordulón. Szokásaik közül: a disznótori kántálás, pünkösdölés, betlehemezés, bakfazék-dobás, az I. világháborúig, iparos és gazdaköri bálok, mulatságok a II. világháborúig voltak a jellemzőek. Hitvilágukban a garabonciás és boszorkányhit élt, s jellemzőek a Móri huszárról szóló anekdoták. Szemes János, Terjéki Pista mint gyógyító emberek voltak ismeretesek.

20 4. Fodor F. kétségbe vonja, hogy eredetileg jász település lett volna.

21 De maga a név nem bizonyító erejű (ti. hogy a keresztény név a község neve), sőt ilyen alapon Bérényt, Ágót is ki kellene zárnunk a jász községek sorából. Valószínű magyarok lakta, de elhagyott települést vettek birtokba a betelepedő jászok. 1357-ben a Horgas-ér mellyéke nevű hely a határban magyar névadásra utal.

22 Népesedési adatai a következők :

23