Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

JÁSZDÓZSA 279 ség önálló rangját 1873-ban nyerte el.

26 1869-ben Dósáról 62 lakos ment dohánykertésznek a Szabolcs megyei Eszlárra.

27 Pusztafogacsot is dósaiak népesítették be tanyákkal a XIX. század végétől, s a környező településeken a tanyavilágban szintén a dózsaiak voltak a földbirtokvásárlók és a határterület megszállói (Tarnaörs, Tárnáméra, Zaránk, Erk, Boconád, Tápiószele, Szentmártonkáta). Természetesen más jászsági községek is adtak tanyai lakosokat ezeknek a településeknek.

28 5, 1433-as említése előtt a hagyomány szerint Dózsa megváltoztatta már helyét. A határ keleti részén lévő Agyagos és Tatárjárás nevű halmok, illetve a Boldogasszony halma (Kápolna halom) tatárjáráskor legyilkoltak tetemeit tartalmazza.

29 Amikor a török Jászberénybe bevonult, Dózsa lakossága is megritkult. 1572-ben azonban 9 telkes jobbágy mellett 278 zsellér lakta a községet. Fodor F. szerint ebben a négyszállási menekültek is benne voltak.

30 Figyelemre méltó, hogy 1567-ben Dósa Zallas néven írják össze, azaz az egykori, valószínű magyar eredetű falu ekkor már formailag is betagozódott a jász falvak (szállások) közé. 1699-ben 39 gazda lakta. Pontosan emlékeztek arra, hogy mit fizettek a török időkben a XVI. Század második felében.

31 1705-ben két bírót, két tanácsbelit, két tizedest, egy nótáriust, egy harangozót, egy hadnagyot, egy egyházfit, egy molnárt, egy mészárost, egy gulyást, egy csikóst és egy csordást említenek. Ugyanekkor Rákóczi hadaiban 49 férfi szolgált, közülük 5 elesett, négy eltűnt.

32 1706-ban 9 lovas és 54 gyalogos szolgált.

33 A Rákóczi-szabadságharc alatt 1704-ben alapították plébániáját, sőt Árokszállástól mint filiális helyet ide csatolták Viszneket (Heves megye) is.

34

1706-ban Rabutin Dózsát is felégette, így lakói menekülésre kényszerültek.

35

1709-ben, a szeptember 27-től december 25-ig tartó nagy kolerajárványnak 425 lakos esett áldozatul.

36 Ennek ellenére tudomásunk van arról, hogy Árokszállás, Jászdózsa és Apáti lakossága a nehéz viszonyok ellenére is (háború, járvány) terjeszkedett és a pusztán maradt hevesi szőlőket Gyöngyös környékén művelték.

37 Palugyay szerint Dózsa Berénnyel már 1700-ban határpert kezd a négyszállási földek birtoklásáért, s a községi levéltárban 1700,1750, 1755, 1764, 1766, 1767 években keletkezett okmányokra hivatkozik, mint az elhúzódó per dokumentumaira. Végül is csak kis részt sikerült megszereznie a vitatott területből.

38 1719-ben Tarnaőrsöt, 1721-ben Tarnaerket kapcsolják Dózsa egyházához. 1723-ban ezeket a filiákat elveszítette.

39 Egyházának fejlődéséről azért érdemes beszámolni, mert egyben a község anyagi erejének gyarapodását is mutatja. 1710-ben harangot öntettek, tehát ekkor már valamiféle nagyobb temploma lehetett. 1728-ban a Kápolna halmon Sarlós Boldogasszony kápolnáját építették fel. 1732-ben pedig már orgonát vettek a templomba. 1743-ban nagyobbították templomát, majd újabb harangot öntettek. Mai kőtemploma nagyobbítással és új kőtoronnyal 1756 és 58 között épült.

40 1738-ban vízimalmát újították fel. 1741-ben határvillongása volt Árokszállással.

41 A redempcióban Szentlászló puszta egyharmadát (2040 kh) váltotta meg saját határán kívül.

42 A XVIII. század végén Bedekovich L. az igen zsúfolt községet rendezni próbálta, ám tervei nem valósultak meg.

43

181 l-ben kezdték el építeni a Tárna kőhídját, s 1814-ben fejezték be. Ma műemlék.

44 1815-ben községházát, 1816-ban községi vendéglőt építettek, s az egyház közben tovább építkezett: 1801-ben új parókiát emeltek, 1816-ban pedig az orkán által megrongált templomtornyot hozták helyre. Ez utóbbi építkezés 1829-ig húzódott.

45 1848 júniusában 22 Ft 11 krajcár segélypémrt adományozott a község a nemzetőrségnek. Dózsára 1848-49-ben 57 katona állítását rótta a Kerület, a község azonban 8 fővel többet állított ki. A dózsaiak a gyalognemzetőrség első zászlóaljának 2. századába nyertek beosztást. A szabadságharc bukása után Dózsán is megpróbáltak katonákat fogdosni, de a legények a környező tanyákra menekültek. A kivezényelt katonaság faluba való beszállásolása anyagilag elviselhetetlen terhet rótt a községre.

46

1856-ban tagosították a község határát.

47 A tagosítás - főként Szentlászló pusztán - elégedetlenséget szült, mozgóiódáüok kezdődtek. Hogy a jászdózsai közbirtokosság az igényjogosult redemptusoknak földköveteléseit kielégíthesse, a szentlászlói közbirtokot örök áron a félegyházi közbirtokosságnak adta el.

48 Ezzel is csökkent a községnek az a lehetősége, hogy a túlnépesedést a pusztabirtokok szétdarabolásával levezesse. így 1869-ben 62 csa-