Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

SZOLNOK MEGYE 27 még a XI. században is telepedhettek be hazánkba. Valószínű azonban, hogy a Besenyszög és a Heves megyei Besenyőtelek közé eső, főként a Tisza bal partjára kiterjedő terület inkább a honfoglaló magyarokkal bejött besenyő nemzetség szállásterülete lehetett. A XI. század végén a jánoshidai premontreiek térítési céllal éppen a besenyők lakta terület határán telepedtek meg. Nem lehetetlen, hogy a pogány hagyományokat e népcsoportnál új betelepülők felelevenítették.

30 A harmadik népelem Kenderes környékén a honfoglaló magyarokkal együtt bejött alán népcsoport. Számuk azonban elenyésző volt.

31 Az etnikailag egységesülő kora Árpád-kori képet a kunok és jászok betelepítése zavarta meg. Jelentős területet foglaltak el a megye tiszántúli részének közepén, illetve a mai megye északnyugati csücskében. A nagyobb létszámmal érkező kunok apró, nomád jellegű településeket létesítve szállták meg a besenyők lakta területtől délkeletre eső részeket. Valószínűnek tűnik, hogy a már kereszténnyé lett besenyők magyarságba beilleszkedett kultúráját újabb pogány elemekkel zavarták meg a beköltözők. A Jászság északnyugati része kerül ekkor még csak a jászok birtokába, s Jászberény, Jászapáti vonalától délre csak a későbbi századokban szivárogtak be a jász népelemek.

32 1387-ben Zsigmond király Brankovics Györgynek adta cserébe délvidéki birtokokért Túrt, Varsányt meg több Szolnok megyei királyi birtokot, s ez a megye déli részébe délszláv (rácoknak nevezett) népesség beszivárgását tette lehetővé. A rácok a török elől menekültek, s e birtokjog révén szabadabb utat találhattak. Jóllehet Hunyadi János elfoglalta Brankovics birtokait, s tulajdonába veszi, mégis ekkor alakul ki az a kapcsolat, amelynek a török időkben már komoly folytatása van, melynek eredménye, hogy nagyobb számú délszláv lakosság húzódik megyénk déli községeibe.

33 A török korban tehát mint idegen néppel számolnunk kell a rácokkal is. Ők azonban elveszítik nyelvüket és etnikai jellegüket, beolvadnak. A beolvadást elősegíti az, hogy nagyobb tömegű magyar, de más tájakról érkező lakosság is jön velük. így a Jászságba a már elmagyarosodott kiskunok, és bácskai magyarok húzódnak fel védelmet keresve. A kunok pedig keverednek a tiszántúli magyarsággal, illetve a szomszédban letelepedett hajdúkkal.

34 Meg kell még emlékeznünk arról, hogy a török alatt Szolnokon közel kerültek egymáshoz a várban élő török polgárok és a magyar lakosság; a törökök közül a török kiűzése után többen meg is keresztelkedtek és itt maradtak.

35 Ez azonban jelentéktelen számú lakost érintett. A török uralom másfél százada alatt megyénkben tovább színeződött az etnikai kép, azonban hihetetlen erős egységesülési folyamat is lezajlott. Teljesen lezárul a jászok és kunok beolvadása, elmagyarosodása, asszimilálódik a beszivárgott délszláv elem, s az életforma, életmód erősen táji tényezők hatása alatt egységesíti a délről felhúzódott, illetve Tiszántúlról beköltözött lakosságot is. A XVIII. század a már kialakult etnikai képet ismét átszínezi. Számolnunk kell egyfelől az itt élő lakosság belső, megyén belüli mozgásával. így a jászok Kunszentmárton, Mesterszállás, Kuncsorba vidékére való szivárgásával, a Tisza menti községek lakosainak kun pusztákra való húzódásával, és a Nagykunságba való beköltözésével, másfelől a megyébe átmenetileg, vagy véglegesen beköltöző, elsősorban a Felvidékről érkező lakossággal. Megyénk északi része (Jászság, Tiszafüred környéke) első állomáshelye volt a Nógrád megyéből, Gömör megyéből, Kis-Hont megyéből. Heves és Borsod megyékből érkező, itt ideig-óráig megtelepedő, majd tovább húzódó lakosságának.

36 Számunkra az itt maradó lakosság a lényegesebb. A Jászságot jelentősebb nógrádi, hevesi, kis-honti leköltözés érintette, de a lakosok csak szivárogtak, szökött jobbágyként, és egy igen szilárd gazdasági szervezetű, kiváltságot élvező település lakosai közé ékelődhettek be. Ez azonnal megindította beolvadásukat. Közöttük szlovák népelemek is voltak, akik lényegében már a kibocsátó megyékben sem voltak őshonosak. Nógrád, Heves, Kis-Hont északról való leköltözésük első állomása volt, s félig már itt elmagyarosodvá érkeztek végleges helyükre. Bár több szlovák nevűt is említenek az 1713-1766 közötti jászsági összeírások, az 1746-os és 1767-es canonica visitatiok csak néhány szlovákul tudó személyről emlékeznek meg.

37 A megye tiszántúli részét északon elsősorban Hevesből és Borsodból beköltözők szállták meg, s olvadtak össze az itt élő helyi lakosokkal.

38 A palóc és magyar népelemek mellett itt is találkozunk szlová-