Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

JÁSZBERÉNY 251 Év: 1766 1852 1895 1911 1935 1942 1962 db db db db db db db szarvasmarha 6 549 2087 5229 5326 4397 8002 5409 ló 2793 2 630 2 786 2403 3017 2 624 982 juh 8039 18 566 13 364 11338 8 735 13742 9 571 sertés 964 9 596 8063 13 203 11666 17 598 Az állattartásban hosszú időn át jelentős volt a szarvasmarhatartás mellett a juhtartás is, amely csak a második világháború után szorult vissza nagyobb mértékben. Jászberény nevezetes lótartó hely volt, de a megye ménteleposztálya is itt működött. 8. Jászberény megyénk legjelentősebb városa a török hódoltság óta. A városi élet a török jelenléte ellenére is az itt élő magyar (elmagyarosodott jász) lakosság kezén alakulhatott. A törököt túlélő lakossága jelentős ipari és kereskedelmi életet örökített utódaira. A város helyzetét, iparának és kereskedelmének állapotát éppen ezért nem annyira részleteiben értékelhetjük, mint inkább ipari üzemeinek (korábban céheinek) és kereskedelmének hatásában. Az 1550-es török defter a város 3 kovácsát említi név szerint. De nyilvánvaló, toogy kívülük más iparosok is éltek ekkor a városban.

93

1954-ben 5 nagy malmát említik, köztük a török által épített, 5 kőre járó Pasamalmot. Volt egy hatodik malom is, a Tápió kiöntésében, melyet időszakos vizek, esőzések működtettek. A tizenöt éves háború után Berény lakossága is leapadt. A XVII. század közepén Fodor F. szerint a malmokat tápláló Zagyva elposványosodott, s ezért tarthatták 1661-ben jelentősebbnek és nagyobb számúnak szárazmalmait.

94 A XVII. században a hadiesemények hatására további változások álltak be, s 1699-ben egy 3 és egy 4 kőre járó vízi- és 2 szárazmalmáról emlékeztek meg.

95 1705-ben 4 molnárt írtak össze.

96 A XVII. században lendül fel céhes ipara is. A csizmadiacéh 1653-as, a tímárcéh 1655-ös, a szűcscéh 1634-es privilégiummal rendelkezett, s e privilégiumokat a század folyamán többször is átírták, megerősítették. 1701-ben a szabócéh pecsétnyomóval rendelkezett, valószínű, hogy már korábban is fennállott céhük. A XVIII. század folyamán a vékony-szabók és szűcsök (1726), a szabók és szűcsök (1767), a bognárok és kovácsok (1777), a takácsok (1764), a tímárok és vargák (1764) kaptak céhprivilégiumot.

97 A kézműipar virágkora a XIX. század. Az első világháborúig a következő módon alakultak az egyes iparágakban foglalkoztatottak:

98 Ev: 1827 1852 1879 1911* csizmadia 130 166 120 tímár 2 18 8 4 szíjgyártó 5 3 3 4 szűcs 137 173 70 30 szabó 30 33 48 86 üveges 1 3 asztalos 9 26* 22 26 lakatos 6 7 15 kovács 29 29 46 kerékgyártó 10 40 28 31 takács 60 46 17 7 cipész 23 5 22 178 kalapos 5 5 6 3 kötélgyártó 3 5 3 1 gombkötő 4 " 2 aranyműves 2 2 3 bodnár 2 2 5 10