Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)
JÁNOSHIDA 177 izgató iratok a községben nem találhatóak." 37 Az elbizakodottság azonban korai volt. 1907-ben sztrájkba kezdett a Kohner-uradalom 73 arató- és cséplőmunkása. A cséplési rész felemelését követelték. A sztrájkolókat 100-200 korona pénzbüntetésre és 40-60 napig tartó elzárásra ítélték. A küzdelem azonban nem volt eredmény nélküli, mert a munka befejezése után minden munkás 1 mázsával több részt kapott. 38 A Tanácsköztársaság idején a községben állomásozott a 31. vörös gyalogezred. 39 A Tanácsköztársaság leverése után a helyi direktórium tagjait Újszászra internálták. 40 A Horthy-rendszer időszaka alatt a szociáldemokrata párt helyi szervezete száznál több tagot számlált. 41 A község 1944. november 12-én szabadult fel. 42 1944. november 18-án megalakult a Magyar Kommunista Párt jánoshidai szervezete 6 taggal. Ezt követően létrejöttek az SZDP, a Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezetei. 43 A pártok 1945. január 20-án megalakították a Nemzeti Bizottságot, 44 majd a két munkáspárt soraiból választották meg a Földigénylő Bizottság tagjait. Jól működtek a különböző érdekvédelmi testületek - UFOSZ, DÉFOSZ, FÉKOSZ -, valamint az ifjúsági és demokratikus tömegszervezetek - MADISZ, MNDSZ stb. - helyi csoportjai is. 45 A földosztást sikeresen végrehajtották, s ezt követően 1949-ben, a falu legaktívabb lakosai megszervezték a község első termelőszövetkezetét. 46 1950. október 22-én megtartott tanácsi választások után alakult meg a 49 tagú községi tanács. 47 6. Feltehetően első birtokosa, a királyi udvarral szoros kapcsolatban álló János alapította a XII. század végén a premontrei prépostságot, amelynek fennhatósága alá rendelte a birtokában lévő falu lakosságát. 48 A községnek kb. háromnegyed része képezte a prépostság tulajdonát, a fennmaradó területek a mohácsi vész előtt a Doczman, a Porkoczy és a Semsey családok részbirtokai voltak. 49 1401-ben a Csirke családot is birtokosként említi egy oklevél. 50 1535-ben Pásztóty Miklós 51 , utána a Patochyak, 1557-től pedig Székely Miklós egri várkapitány a község földesura 52 . A törökök kiűzése után a földet az Orczy, a Prónai és a Récsey családok, valamint a jászberényiek és a félegyháziak kezén találjuk 53 . I. Lipót császár a premontrei rendnek visszaadta földterületeit, így Jánoshidát is, melyet - kivéve II. József rendfelosztó intézkedése körüli időszakot, ekkor a kamara birtokába került - megtartottak, egészen a felszabadulásig. A XVII. század végén benépesült, ezt igazolja, hogy az 1696. évi összeírás a szabad éves (adómentes) falvak között sorolja fel. 1715-ben 26 jobbágy és 4 zsellér 54 , 1720-ban 36 jobbágy- és 11 zsellércsalád élt a faluban. A község jobbágytársadalmának élén a bíró állt. A jobbágyok közül fejenként 12 pozsonyi mérős földdel 21-en rendelkeztek. A következő réteget azok a jobbágyok alkották (összesen 15-en), akik egyenként 6 pozsonyi mérő földet mondhattak magukának. Jelentős azoknak a száma (9 fő), akik csupán személyenként 2 mérős földet művelhettek meg. A társadalmi tagozódás legalsó fokán 2 föld nélküli zsellér állt. 55 1769-ben az úrbérrendezés végrehajtásának idején 39 egész-, 40 fél- és 39 negyedtelkes jobbágy, valamint 24 házas zsellér élt a faluban 56 . Az 1785. évi népszámlálás adatai alapján már részletes képet nyerhetünk a községben élők társadalmi tagozódásáról. A férfiak közül pap 2, nemes 3, polgár 1, paraszt 122, polgár és paraszt örököse 104, zsellér 202, egyéb 35,1-12 éves 270, 13-17 éves 72 fő. A nők száma a foglalkozás feltüntetése nélkül 789 fő volt. A lakosság jelentős részét ebben az időben már a zsellérek alkották. A népszámlálás adatait azonban óvatosan kell kezelnünk, mert az összeírás során a paraszti kategóriából kirekesztették a negyedteleknél kisebb földterülettel rendelkezőket, így ők a zsellérek számát növelték. Továbbá azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a zsellérek rovatba bekerültek az előző kategóriákba nem sorolható, katonai szolgálat alól azonban még mentesített férfi lakosság különböző csoportjai, így a parasztok kivételével a földművelésből élő házas férfiak, nemesi szolgák és az egyéb foglalkozásúak teljes egészében 57 . A parasztok és zsellérek arányát talán jobban tükrözi az 1828. évi összeírás és az
