Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

10 BEVEZETŐ tos sokáig. A középkorban az egyes községek nevében - szemben a jász községekkel és a Jászelőtaggal - nem fordul elő csak a Kiskunság, Nagykunság névben. Az 1699-es Pentz-féle összeírás is csak Kunhegyes nevében alkalmazza jelzőként. Valójában a XIX. század közepétől kezd hivatalosan is rögződni néhány község nevében. A XX. század elején a Névtani Bizottság teszi általánossá a hivatalos használatban. (Vö.: MTESZ-OL. U. et C. Fas. 71. No. 4. Conscriptio Jazygum... 1699.) - Palugyay I.: Jász-Kun Kerületek, s Külső-Szolnok vármegye leírása). -szállás: a bizonytalan eredetű, magyar száll ige származéka. Felvetődik a száll ige finnugor eredeztetése, de ez kétséges. Feltűnő, hogy a XV. század első felében a Jókai Kódexben fordul elő a száll alak először, a száll ige származékai azonban már jóval korábban megörökítést nyernek. Személynévként Zalasalakban 1211-ben, helynévként összetett formában 1285/1334-ben, köznévi alakban összetett formában 1251-ben jegyzik fel először. Helynévként a kunokkal kapcsolatban használják először, s később is csak a Jászkunság területén vagy annak peremvidékén használják ilyen értelemben. Többen ezért úgy gondolják, hogy a száll ige keletkezett elvonással a szállás szóból. Függetlenül a szó eredetétől, mindenképpen meglétét, helyneveinkben való előfordulását a kunokkal kell összefüggésbe hozni. Kun települési forma, amely „a magyarokétól eltérő, nem szilárd, nomád település" jelölésére szolgált. Mivel a jászok földművelők voltak, a nomád törzsközösségen belül településeik (szállásaik) hamarabb szilárdultak meg Magyarországon, s váltak a magyarokéhoz hasonlóvá. Ezért a jász településekből már a középkor folyamán kikopik a szállás utótag. (Vö. Berényszállás, Apáti szállás.) A nehezebben hasonuló nomád kunok települési szerkezete tovább megmaradt és szállásaik névben is rögződtek. (Vö. Kisújszállás, Asszonyszállás.) 1699-ben ezért is kaphat a már lerövidült szállás utótag nélküli jász községek sora Jász előtagot, míg a kunoknál értelmetlen lett volna az amúgy is hosszú szállás utótagú nevet egy Kun előtaggal megtoldani. Minden bizonnyal a szállás utótag a köztudatban ekkor is még kétségtelenné tette a kun eredetet. Nem véletlen, hogy egyedül Kunhegyes, amely korábban nem volt kun település, veszi fel csak a kun előtagot. (MTESZ-OL. U. et C. Fasc. 71. No. 4. Conscriptio Jazygum... 1699.) 3. Régészeti, néprajzi jellemzés: A település-történeteknek ehhez a pontjához a következő forrásokat használtuk: a szolnoki Damjanich János Múzeum Régészeti Adattára ásatási jelentéseit, a múzeumi gyűjtemény tárgyleíró kartonait, illetve a Régészeti Füzetek-ben publikált ásatási beszámolókat, s a Damjanich Múzeum, Jász Múzeum már elpusztult anyagát is leíró Hild Vféle régészeti és éremtani naplókat, amelyeket a Damjanich Múzeum H. Vaday A. és Stanczik I. gondozásában 1977-ben jelentetett meg. Ezt az anyagot kiegészítettük olyan régészeti korpuszokkal, publikációkkal, amelyek egy-egy kor vonatkozásában áttekintést adnak az egész országról. Ezeket külön-külön is meghivatkózzuk. Teljességüket a Banner J.-Jakabfy: Régészeti bibliográfiából ellenőriztük. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárába csak próbaképpen tekintettünk be. Alaposabb adattári munkát nem láttunk indokoltnak, mert a szolnoki múzeum ásatási jelentéseinek másik példánya nyert ott elhelyezést, illetve a Régészeti Füzetek 1955-től rendszeresen közli a megye területén folyó ásatásokat is. Az ezt megelőző időtől pedig a korpuszok és a Banner-Jakabfy bibliográfia megfelelő áttekintést adott. Koronként soroljuk elő határnév megjelöléssel a lelőhelyeket. A munka természete terjedelmi okok miatt nem teszi lehetővé a leletek minősítését. Ám ha telepet, temetőt tártak fel, vagy módszeresebb ásatásról volt szó, arról külön megemlékezünk. E rész célja a lelőhelyek felsorolásával az irodalom megjelölésével kiindulási alapot adni a kérdés iránt mélyebben érdeklődőknek. A néprajzi jellemzéshez felhasználtuk a szolnoki Damjanich János Múzeum Néprajzi Adattárának anyagát, ahol a gyűjtött anyagon kívül kész dolgozatok is képet adnak a népi kultúra egyes területeiről. Külön egységet alkot az adattárban a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz (SZMNA) kérdőíveinek együttese, amelyek kiegészítették a már megjelent I. kötet anyagát. A népi műemlékek felmérésének gyűjteménye az egyes községek településéről és építkezéséről szolgáltatott adatokat. A néprajzi jellemzés itt közzétett formája nagy mértékben támaszkodott Szabó L. 1975-ben készített néprajzi köz-