Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

Besenyszög 1. Szolnoktól északra, közvetlenül a megyeszékhely mellett fekvő település. A községmag a Miller partján fekszik, de határát érinti a Tisza és a Zagyva is. Talaja változatos: réti öntéstalaj és sztyeppesedő réti szolonyec, illetve kisebb mértékben réti talaj.

1 Határában a Miller mentén vízállásos részek, nádas foltok gyakoriak. 1960-ban lakóinak száma 4472, népsűrűsége 32,4, határterületének nagysága 24015 kh, lakóházainak száma: 1036.

2 2. 1395: Zeeg,

3

1550: Szeg,

4

1583: Szög,

5

1686: Szegh,

6

1703: Besenszög,

7

1796: Bessenszög vagy Tisza-szög,

8 1799: Tisza-szög,

9

1850 körül: Szögh-Szentiván,

10 1837: Besenszögh

11

, 1852: Bessenszögh,

12 1879: Bessenszög,

13

, 1895: Bessenszög,

14 1935: Besenyszög.

15- Mai köznyelvi használatban Besenyszög. Kettős összetétel: a) Beseny-: eredetileg Bessen-nek hangzott, az itt folyó Bessen nevű vízfolyásról, amely valószínűleg a besenyők emlékét őrzi nevében.

16 b): -szög: Eredetileg a Szeg, Szög nevű középkori falu neve, amely finnugor eredetű „sarok, kiszögellés" jelentésben minden bizonnyal a két folyó összetalálkozását (Tisza, Miller vagy Tisza, Zagyva) jelölt ebben a térségben. Hasonló helyneveink másutt is vannak.

17 Az 1850-ben említett Szentiván név elpusztult falu helyét jelöli, ma Szentiván puszta. 3. Fontos régészeti lelőhely. Neolitikum: Templomhát, Tiszaártér, Kockalapos. A Kockalapos, Templomhát, Tiszaártér a Körös kultúrának az emlékeit őrzi, de ugyanitt az alföldi vonaldíszes kerámia emlékei is előkerültek, a Kockalaposon pedig a Tiszai kultúra leleteit is begyűjtötték. Rézkor: Tiszapolgári kultúra: Kockalapos, bodrogkeresztúri kultúra: Kockalapos, péceli kultúra: Templomhát. Bronzkor: Palotás, Kenderföld-part, Kockalapos. Vaskor: Kockalapos, Templomhát, római kor: Kenderföldpart, Tiszaártér, Templomhát. Népvándorláskor (avar): Szentiván. Árpád-kor: Kenderföldpart, Templomdomb, Templomhát. Középkor: Tiszaártér, Kenderföldpart, Templomhát. A falu határában több középkori falu volt. Szeg, Szentiván, Fokorú, Szászberek.

18 Nem tanyás település, határában uradalmi gazdasági központok voltak. Tornác nélküli házai fűrészelt díszítésű oromzatúak. Uradalmi legeltető szarvasmarha-, ló- és juhtartás, illetve paraszti legeltető birkatartás jellemezte. Szokásai erősen vallásos jellegűek voltak: Ezek közül a betlehemezés, búcsúk, ünnepi körmenetek, pünkösdölés, húsvéti locsolkodás a legkiemelkedőbbek. A pásztorok a legutóbbi időkig magas tetejű tollas kalapot, ezüstpitykés (dürügombos) lajbit viseltek. Gazdag táltos- és boszorkányhit, lélekhit volt jellemző a községre. Nagyhírű állatgyógyítóként tartották számon Pomázi Dávidot és Pomázi Illést. Ez utóbbit mint halottlátót is ismerték. A népi orvoslás (ember és állat) általános gyakorlat volt.

19 4. A mai Besenyszög 1771 és 1774 között négy elpusztult középkori faluból alakult ki. Ezek voltak: Szög, Szentiván, Fokorú és Szászberek. Szög nevét 1395-ben, Szentivánt az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben említették először.

20 Fokorú neve 1322-ben szerepel először.

21 A négy falu népesedési adatait pusztulásukig a következőkben adhatjuk meg. Szögön 1549-ben 5 jobbágy háztartást, 1550-ben 30 férfit írnak össze. Ugyanekkor 9 jobbágyportát tartottak számon. 1576-ban 15 jobbágy háztartás volt, 1583-ban szintén 15.

22

1635., 1647., 1675. évi