1848-1849 Szolnok megyében. Válogatott dokumentumok (Szolnok, 1979)

anyagilag már is tönkre tett lakossága a Bécsi kormánynak Négy ezer millió ezüst /tíz ezer millió váltó/ forintot megközelítő, minket semmi méltányosságai nem illethető adósságban osztozni fog. Mindez már el van végezve. Mind ez már törvény. A koronázás is ezen alapon hajtatott végre, 's azon ünnepély, mely közel kilencz századon át a Nemzet jogai szentesítését képezte, az önként feláldozott nemzeti jogok sírját tetőzte be. A dolgok tehát már annyira vannak vive, hogy a képviselők számára alig maradt fel békés utón egyéb teendő, mint megállapítani a hányadot, mely szerint Hazánk vérig kizsarolt népe a béke idején is közel három száz millió ezüst /hét száz ötven millió váltó/ forint évi közös költségek terhét viselni fogja, - természetesen a föld teher mentesítési tartozáson 's az Ország közigazgatási költségein kívül.- A kilátás szédítő! Irtózatos!!! És /jegyezzék meg ezt, kérem, jól magoknak Honfitársaim!/ ez a borzasztó közösügyi alku, melyet az Országgyűlés többsége a Nemzetre reá szavazott, nem egy meghatározott időre, hanem örökre szól; és nem is olyan törvényhozási tárgy, melyet a mint egy többség megszavazott, ugy más többség eltörölhetne. Nem, ez oly végzetes határozat, melyet ha egyszer a Bécsi Reischsrath is hozzá járult, a Magyar Országgyűlésnek nem ál land többé hatalmában békés utón megváltoztatni. Mert az egy nemzetközi két oldalú szerződést képezend, melyet csak karddal lehetend megsemmisíteni, ha annak political következményei időközben a Nemzetet meg nem Ölik. Igaz ugyan, hogy ha az Országgyűlés többsége nem adná magát át az árnak, mely Bécs felé sodor, az Országgyűlési képviselők még ezen helyzetben is tehetnének jót szerencsétlen Hazánkkal még e boldogtalan közösügyi dologban is. Ne fogadjanak el semmi áron nagyobb hányadot, mint amennyit népünk meg bir romlása nélkül, és a nélkül hogy az anyagi jólét és szellemi emelkedés eszközölhetésére képtelenné tétessék. Tartsák szemök előtt, hogy mielőtt a teher hányadát megállapítanák, joguk is, kötelességük is megvizsgálni annak a tehernek mind mennyiségét, mind minőségét. Ha egyszer a hányad meg leszen állapítva, késő lesz minden bánat. Az Országgyűlés nem szólhatand többé a költségvetéshez.