Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)

földes Urának vagy törvényes Elöljáróinak ebbéli engedelmét elöl mutattya, (melly néki ha valami csín, (299) s gonosz tette, vagy adóssága miatt akadályt nem szen­ved-, meg nem tagadtathatik) akkor a Czéh ama Leveleket hiteles Párban, (300) a szokott Czéhbéli alá irás alatt mérsékletes taksának, úgymint harmintz, vagy az irás mennyiségéhez képest negyven öt Krajczároknak fizetése mellett tartozik a Legénynek ki adni, hanem tsak egyszer, kivévén ha ő ezeket tsupa történetbül a maga gondotlansága nélkül el vesztette volna. Azon kívül a Czéh köteleztetik ugyan azon Legénynek a maga viseletéről s mesterségében való jártasságáról szolló tanuló Levelet-is ingyen ki szolgáltatni .. . Mi tehát a fentemiitett Heves vármegyében Mezőtúr városban lakó fazekas mestereknek a fennt írt módon hozzánk beterjesztett alázatos esedezésüket, szokásos királyi kegyességünkkel meghallgatva és kegyelmesen elfogadva, a nevezett cikke­lyeket jelen kiváltságlevelünkbe beiktatva, egész tartalmukra nézve helyeseknek, jóknak és helybenhagyhátóknak találva, császári és királyi hatalmunknál fogva helybenhagytuk, megerösitettük és a fentemiitett mesterekre, ugy összes utódaikra nézve használhatóvá téve, kegyelmesen megerösitettük, (mások jogának sérelme nélkül) mindazonáltal úgy, hogy fentartjuk magunknak azt a jogot és teljes hatal­mat, miszerint a fentemiitett cikkelyeket részben vagy egészben megváltoztathas­suk, módosíthassuk, vagy eltörölhessük. Melyeknek bizonyítékául jelen levelünket titkos függő pecsétünkkel, melyet mint Magyarország apostoli királya használni szoktunk, kedvelt hivünk tekintetes és nagyságos Monyorókeréki gróf Erdődy Jó­zsef ... belső titkos tanácsosunk keze által kiadtuk birodalmi székvárosunkban Bécsben, az Urnák ezernyolcszáztizenhetedik évében. Március hónap huszonnyolca­dik napján. Magyar és Csehországi királyságunk huszonhatodik évében. Ferenc gróf Erdődy József Ránffy Zsigmond." * * * Részlet a 22 oldalas, kézzel tintával pergamenre írt és papírra nyomtatott, eredeti latin és magyar nyelvű, fátokba zárt függőpecséttel ellátott oklevélszövegből (fordította: Fodor Zoltán). Szolnoki Á. L. Mezőtúri fazekas céh iratai. 1. csjsz. * * * A mesterlegény felszabadulása után köteles volt a céhszabályzat értelmében 2-3 évig vándorolni. Mester ugyanis nem lehetett addig, amíg vándoréveit le nem töltötte. Ez alól csupán a mesterek iiai voltak kivételek. Mikor a legény vándorlá­sából hazaérkezett, remeklésre bocsátották, vagyis ellenőrzés mellett vizsgát kel­lett tennie, hogy milyen gyakorlatot szerzett mesterségében. Ha a remekmunka el­készült, s azt a vizsgáló bizottság jónak tálalta, a legényt mesterré avatták. Mindez azonban a legkülönfélébb cím alatt szedett taksák lefizetésével járt. A taksákat a legény ritkán tudta megfizetni, minthogy csekély fizetése a mesterré avatás kü­lönféle díjait nem fedezte, s ez gyakran a legkitűnőbb kézművest is a mesteri cím elnyerésében megakadályozta. Ha pedig remekét tökéletesen elkészíteni nem tudta, visszautasították, s elkészítésére újabb határidőt adtak, amely természetesen újabb díjak lefizetésével járt. Ily módon rendkívül nehézzé tették a legények mesterré avatását. Sokszor megesett az is, hogy szegénységük egy életen át legénysorban tartotta őket, míg a gazdagabbak - s főleg a mesterek fiai - gyakran a remek elkészítése nélkül is mesterré lehettek. Szegény ember fiából ritkán lett mester, mert a remekléssel és a mesterré avatássál járó költségeket nem tudta előterem­teni. Különösen áll ez a céhek utolsó időszakára, amikor a mesterek, ha kellett, még igazságtalanul is megakadályozták, hogy új versenytársak a már meglevő 299 Csíny 300 Másolatban m

Next

/
Thumbnails
Contents