Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)

A céhek, a kézművesség íeudális szervezetei, Európában a XII-XVI. században terjedtek el. A céhek monopóliumot (232) biztosítottak tag jóiknak meghatározott termékek előállítására, és ezzel kizárták a kontárok versenyét. Ugyanakkor szabályozták a céhekhez tartozó kézművesek termelését mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben, s ezzel bizonyos mértékig korlátozták a versenyt a céhekhez tartozó kézművesek között is. Különleges kiváltságaikat a céheket alapító, úgynevezett céhlevelek rögzítették. A kapitalizmus kialakulásának kezdetétől a céhek a termelés fejlődésének gátjaivá váltak, mert akadályozták a termelés új alapokon való megszervezését, az új technika alkalmazását, új iparágak kialakulását. A tőke behatolt a kézműiparba és megindult a manuíáktúrák (233) kialakulása. A polgári fejlődés során így egyre csökkent a céhek jelentősége, s a polgári forradalmak után hivatalosan is eltörölték őket. Magyarországon az első céhek a XIV-XV. században alakultak meg szakmák szerint elkülönítve. Kisebb helységekben azonban több szakma egy céhbe tömörült. A török uralom legtöbb helyen megszakította fejlődésüket, és csak a XVIII. században alakultak újjá. 1840-ben a reformországgyűlés a gyárak alakítása érdekében törvénnyel biztosította a segédek és segédmunkások szabad alkalmazását. 1848. július 9-én a forradalmi kormány rendeletben szabályozta működésüket, 1860-ban az abszolútizmus (234) korában tovább korlátozták tevékenységüket, míg az 1812. évi 8. te, az új ipartörvény a céheket teljes egészében megszüntette. A közölt céhszabálykivonat az inasok kötelességeit tartalmazza, főképpen pedig azt, hogy mit nem szabad az inasoknak tenni, és hogy milyen díjakat, büntetéseket tartoznak fizetni. Az inas három-négy, sőt néha öt évig is szolgált. Tanuló évei alatt vajmi keveset tanult, mert főleg a mester háztartásában a szolgai teendőket látta el. Fizetést az inaskodás idején nem kapott, s mesterségébe vágó munkákat ritkán bíztak rá. Ha tanulóéveit letöltötte, felszabadították és ifjú legény lett. 47. Szentlőrinckáta, 1761. május 10. Laczkovics Imre birtokos levele a jászberényi főbíróhoz: tiltakozik, hogy a juhászok állandóan a földjén legeltetnek, egyben sérelmezi a jászberényi napszámosok magas bérkövetelését „Mint Nagy jó Akaró Fő Biró Uram! Sainossan értem kerek Udvari (235) szegény Szántó emberektül, hogy nem Szánthatnak nem lévén füvök Marhájok táplálassára, ez pedig onnét esik meg, nogy az Berenyi Juhászok, s az Ökör Csorda töbnyére raita vagyon. Az kiketis hogy tiltonak, meg ászt felelik, hogy tülem engedelem, s kezem irásom vagyon; nogy szabadon járhassonak. A szomszedságos fordulást én sem ellenzem, mert az enyimis el mehet, de hogy szünet nélkül, s minden nap raita Legyen épen meg nem engedem. Azért kérem bizodalommal hirdetést s parantsolatott ne terheltessék ki adni, különben ha ot kapom bizonyára meg károsítom. Távozónak most hegy az Mező föl kapjon, hogy ezen kelemetes üdővel, az Gazdák bé szanthasso232 A monopólium itt nem egyedáruságot, hanem kiváltságos állást, versenyt kizáró helyzetet jelent 233 Kézi munkára alapított, de már a munkások munkájának a közös műhelyben történt egyesítésén és a munkamegosztáson nyugvó korai kapitalista termelési mód, illetve üzem 234 Önkényuralom 235 Pusztakerekudvar (Jászfelsőszentgyörgy községhez tartozik) 70