Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)

Egyoldalas, kézzel, tintával írt, eredeti, egyaláírásos, ostyapecséttel ellátott oklevél. Szolnoki Á, L. Kisújszállás város levéltára, közig. ir. 1860/1931. L/3. * * * A jászkunok szabadságukat és kiváltságos helyzetüket azzal a teltétellel nyerték vissza, ha a redemptio ellenértékét, az 500 000 rajnai forintot kezelési költségeivel együtt visszafizetik. A kiváltságlevél birtokában a Jászkun Kerületek 1745. november 22-én tartott közgyűlésén terület és népesség szerint osztották fel a hely ségenként fizetendő összegeket. Ennek alapján Kisújszállás saját határáért 11 300, Turgony pusztáért 9000, Marjalakért 4000 és Csorba puszta % részéért 2500, öszszesen 26 800 rajnai forintot tartozott fizetni. A Kisújszállásra kivetett összeg lakosonként! megosztása, a redemptiós összeg arányosan történő elosztása a város feladata volt. A redemptiós földosztás a városi tanács és a lakosság együttes tárgyalása alapján történt. A földosztási munkálatokat egy bizottságra bízták, amelyben nemcsak a tanács kiküldöttei, hanem a város lakóinak a megbízottai is résztvettek. A redemptiós kulcs, amelyet az osztásnál alkalmaztak, helységenként változott. A lakosság közül azokat, akik a megváltási költségekhez hozzájárultak, redemptusoknak, akik pedig nem járultak hozzá és fizetést nem vállaltak - irredemptusoknak nevezték. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a redemptusoknak, akiknek volt pénzük, földet osztottak, s ezek lettek a földtulajdonosok, az irredemptusok pedig, akiknek pénzük nem volt, a földnélküliek osztályát képezték és zsellérként éltek, a redemptusoknál dolgoztak. A megváltott földbirtokról névreszóló váltságlevelet állítottak ki, amelyben pontosan rögzítették és nyugtatták a megváltásába befizetett összegeket. A közölt váltságlevélben szereplő Szabó János, a város területén levő telkén kívül a befizetett összegnek megfelelően kb. 40 hold. földet kapott. 44. Buda, 1754. március 22. Törő Pál, Pető Ferenc, Bujdosó György és társai parasztfelkelők ügyében a budai királyi delegált bíróság ítélete ,,Azon oausában, (196) melyet a magyar koronának királyi fiscusa, (197) Törő Pál Heves vármegyében levő Tur városának. Pető Ferencz, Csongrád vármegyében levő vásárhelyi lakosok és több alább megnevezendők ellen az iszonyú pártütés és hiteszegettség, ugy királyi felség sértődése okaira való nézve a királyi delegált bírák előtt Buda várossában indított, törvényesen végeztetett ekképpen: Noha azon vétkekben, melyek az ország rendessége és belső békessége ellen czéloznak, mások példájára, gonoszok iszonyítására, az hivek és jámborok bátorságos életekre a törvénynek keménysége és súlya szerént menni kellene: a delegált birák mindazáltal törvényes és igazságos Ítélete, ő felsége királyi kegyelmessége által megenyhiteltetvén, e szerint következik a sententia. (198) Először. Túri lakos Törő Pálnak mind maga szája vallásábúl, mind több társainak, ugy önként tett, mint ugyanazok vallásának megegyeztetéséből kivilágosodván az, hogy Törő Pál volt ezen pártütésre czélzó gonosz igyekezetnek indítója, és nemcsak izenetekkel, küldött levelekkel a vásárhelyieket (199) támadásra. 196 Perben 197 Királyi jogügyigazgató 198 ítélet 199 Hódmezővásárhelyieket 64