Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)
külön bármely kerületben, . . . pallosjogot kegyesen hozzáadandönak és adoimányozandónak tartottuk... Teljesen saját különös kegyelmünkből és jóságunkból a mondott kerületeik lakóinak fejédelmileg azt is megengedjük kegyesen: Hogy magukat rokkant ka* tonáink pestí házától, a leteendőket megelőzőleg meghatározott módon letévén, megválthassák; E szerint teljesítetvén ez a megváltás, jövőben pedig, mint ahogy előre bocsátva van, királyi kamaránk kincstáránál évente azt, mivel királyi közadónkba és ezen kivül a nádori tiszteletdíj czimén tartoznak, lefizetvén, az e három kerülethez jogszerint és a régi idők óta tartozó, névszerinti Jászberény, Karczagujszállás és Halas városokat, szinte igy Árokszállás, Apáthi, Fénszaru, Felső- vagy Gál- Szent- György, Dósa, Jákóhalma, Mihályteleke, Alsó-Szent-György, Ladány, Kisér, Madaras, Kunhegyes, Kisújszállás, Turkevi, Kun-Szent-Márton, FülöpszáEás, Szabadszállás, Kun-Szent-Miklós, Laczháza, Dorosma, Félegyháza és Majsa helységeket: Ezeken kivül: Boldogháza, Ágó, Négyszállás, Szent-András, Asszonyszállás, Magyarka, Bóltsa, Ködszállás, Orgonda, Szent-Miklós, Kápolnás, Fabiánkia, Kolbász, Kis- és Toó-Turgony, Marjalalka, Kis-Kaba, Móricz, Póhamara, Csorba, Mesterszállás, Bodoglár, Tajó, Kis-Baíázs, Bösztör, Babony, Kató, Csókás, Lajos, Mizse, Kocsér, Kara, Szent-László, Móriczgátja, Szánk, Orgovány, Kis-Szállás. Galambos, Ferenczszállás, Jakabszállás, Bene, Csólyos, Ágasegyháza, Pállka, Kömpöez, Matkó, Kerekegyháza, Átokháza pusztákat, a hozzájuk tartozó Seregélyes, Pálos, Üllós, Zsana vagy Kőküt, Mérges, Kigyós, Fej értő. Füzes, Balota, és Jakabháza kisebb szállásokkal, amennyiben eddig maguk vagy rokkant katonáink említett házának révén tényleg birták, használatra és haszonélvezetre - de anélkül, hogy elidegeníthetnék, - birtokukba vegyék ... Végre befejezésül a sürün emiitett Jászok és Kunok iránt túláradó jóságos királyi kegyünkből és kegyességünkből nagylelkűen megengedjük, hogy ugyanezen három kerület, azok népei és lakosai, az előbb átvizsgált vagy jövőben még nyerendő mentelmeikkel, szabadalmaikkal és kiváltságaikkal a nádori bíráskodás és igazságszolgáltatás alá helyeztessenek az országos ügyekben azonban királyi helytartó tanácsunktól függjenek ... Kiadatott őszintén kedvelt hivünk tekintetes és nagyságos Battyán Lajos gróf Német-Ujvár örökös urának, . . . magyarországi birodalmunk kanczellárjának keze által, ausztriai Bécs főherczegi városunkban, május hava hatodik napján, az Ur ezer hétszáz negyvenötödik esztendejében . . .: Mária Terézia, Battyán Lajos gróf, Koller Ferencz ..." * * * Dr. Kelé József: A Jász-Kunság megváltása. Bp. 1903. 121-127. * * * A német lovagrend az 1702-ben szerzett hatalmas birtokának nem sokáig örvendezhetett, mert II. Rákóczi Ferenc szabadságharca miatt a Jászkunságot majdnem egy évtizedig • csupán névleg birtokolhatta. Az 1211. évi szatmári béke V. cikkében a jászkun kiváltságok visszaállítására és az őket ért sérelmek megszüntetésére ígéret történt. Ennek alapján az 1112-ben összeült országgyűlés a jászkunok lealacsonyított helyzetét sok tekintetben megszüntette, és elismerte sajátos közjogi helyzetüket. Később az 1115. évi XXXIV. tc-ben az országgyűlés kimondta, hogy mivel a német lovagrend lemondott a Jászkunságot illetően örökvételi jogáról, a jászok és kunok birtokait és jövedelmeit már csak zálog címén birtokolja a vételár visszafizetéséig. A zálogjog megszűnte után pedig e törvény erejénél fogva a jászkunok kiváltságos helyzetükbe, a nádor fennhatósága és bíráskodása alá azonnal visszahelyeztetnek. Ez a törvény szentesítése után nagy megnyugvást keltett a jászok és kunok között, azonban helyzetük lényegében nem változott. 62