Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)

hogy a folyó Tisza mellett meg telepedgyenek, és Lakj ónak. amintis jelül, és bizottságnak okáért, hogy mások azon Pusztát Lakó Helynek el ne foglallyák a földben Karókatis vertek, mint el foglalásnak j eleit, azon időközben érkezik egy éltes Öreg Ember hozzájuk, ... és azt javallottá, hogy mivel a Nemes Jászságbul indultának által a Tiszán Lakó Helyet Szemlélni, ne földes Uraság fölgyire, hanem Kun földre Siessenek ahol mint eddig, ugy ez utánis a Földes Uraság igájatul mentek lehessenek. Tanácsolta pedig, hogy Csorba nevű Kun Puszta nem meszire lévén, azt válaszák magoknak, mert annak böv határja, és jó fölgye vagyon; megnyugodván azért ... ott hattak a Tiszaböi Pusztát ... Csorbára folyvást elmentenek, mely is igen meg teczett, mivel minden felöl tágas hatarjai voltak, azértis a határ járás, és visgalás után a Telken a Puszta Templom mellett meg Szállottak, és Karókat a földben verték; midőn pedig mind magok, mind jószágok a víz nem léte miatt igen meg Szomjúhoztak volna, Kintelenek voltak azon Pusztatis ott hagyni, és uttyakat tovább követni, amintis jővén a Túri Szállások között Mester Szállási Puszta felé el érkeztek a Túri Kalapos Halomhoz, aholis bizonyos Méhész emberre tanálkozván, tüle tanácsot kértek, hogy mondaná meg, ha a Mesterszállási Puszta alkalmatos lenne Lakó Helynek, vagy sem,? melyre a méhész ember azt feleli, édes Barátim való ugyan, hogy a Mesterszállási Pusztának Szép folyó vize vagyon, de minden felöl a Szomszédok, úgy el csipkettek belőle, hogy majd csak fél Pusztának mondhatom, . . . Demind az által magok Szemeikkel kívánván meg látni, meg indultak, és a Körözs Vize mellé érkezvén, bizonyos Öcsödi embereket tanáltak, kik a vizet Keczével (162) halászták, . . . Tapasztalván pedig azon Pusztának csekélységit más nap meg indulának, Szolnok felé, . . . ismét vissza mentek magok Lakta földgyökben Jász Apátira . . . majd három esztendő rajtok el folyván történt, hogy Radils Istvány Uram Jász Mihály Telkire, a Vízi Malomba menvén, több véle lévő Társaival akkoris az Lakó Hely választás felöl beszélgettek, halván Szavokat bizonyos Öreg Koldus hozzájok járul, és így kezdi Szavainak folyamottyát. Hallom édes fiaim hogy némely Pusztákot emlegettek, hogy meg kívánnátok Szállani, lássátok mit Cselekesztek, de én ugyan meg öregettem. Sok Heljeket ifjuságomtul fogvást öszve jártam, de meg vallom édes fiaim, hogy sehol jobb Lakó Helynek való Pusztát nem láttam, mint tul a Kőrőzs Vízin Szent Márton nevezetű Kun Puszta légyen. Ha valahova akartok Lakni menni, azon Pusztát el ne hagyatok. Azon Öreg embernek Szép Szavain meg nyugodván, . . . Kun Sz. Mártony Pusztájának Szemlélésire meg indultak ... és valamiképen azon öreg ember nékiek meg mondotta a szerint tanálták, ... és Karóikat a földbe vervén, nagy örmmel vissza tértek jász Apátira, . . . kevés idő múlva öszve adták magokat; . . . Meg Szállók pedig az többiek ezek: Tótth Mátyás, Radics Gergely, Nagy Miklós, Faragó Péter, Baktaj Mártony, Pente Istvány, Józsa János, Kiss Balázs, Szilvásj Mártony, Kovács János, Juhász Gáspár, Gyenej Albert, Gyenej János és más; szegény emberek . . . Az meg szállás volt Aó 1719. Pünkösd Szombattyán." Szolnoki A. L. Kunszentmárton község levéltára, III-V. számú tanácsi jegyzőkönyv. 1760-1766. évi kötete 9-11. , Kunszentmárton községet először 1212- 1215-ben Mortuníalva, de Mortwuíalwa néven is említik okleveleink. Egy 1448-ból származó jelentés Szentmártonszállásának nevezi, mely a község jelenlegi helyétől távolabb, az úgynevezett Telken épült. A népes helységet 1552ben az Eger ostromából visszavonuló török sereg pusztította el először a kolbász162 Háromszögletes, súlyozott fakeretre szerelt fenékháló, melyet csónak után vontatnak. Tulajdonképpen hármasháló 56