Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)

Nagyságod, hogy mintegy ötvenig való rác vitte el Szentesről a csónakokat, de item ötvenig való volt, hanem volt lovas és gyalog magyarral együtt öt vágy habszáz. Minékünk valóban megesék, mért mifelénk soha senki semmi hírt nem hozott, hanem magával együtt hozta reánk a hírét, és amely kunságiaknak Nagyságod Szolnoknál parancsolt volt, hogy hozzánk jöjjenek s velünk együtt strázsáljanak, (123) egymást őrizvén, azok is a jámborak, nálunk lévén, nem bírtunk a sok ellenséggel, hanem valóban nagy rontást vittek végbe rajtunk, mert minden marháinkat, lovainkat eltakarították, minden élelmünket és ruházatunkat, valami a föld szinén találtatott s szerzett s asszonyi népeinktől fosztogathatott, mindenünket magunk ökrein s szekerein elvitték, ad diem 4 praesentis (124) virradóban ütvén reánk, mikor megkezdett világosodni. Az is elég siralmas kár, de a sok özvegynek s árvának égben ható siralma legkeservesebb, bennünk és kunságiakban több vagyon száz ember kárnál, kiket öszvedarabolván, eltemettünk, kiket pedig halálosképpen sebhettenek, és holt elevenen fetrengenek a sebek miatt. Azért kérjük Nagyságodat alázatosan, küldjön erős parancsolatot körösi (125) birák urainknak, hogy ezeknek a nyomorult betegeknek vagyis sebeseknek orvoslására, gyógyítására borbélyt küldjenek avagy adjanak embereinknek, mert rettenetes sebekben lévén, lehetetlen vinnünk s magunk is nem tudjuk, hogy merjünk maradni, mert volt olyan magyar, amely szavahihető böcsületes asszony népektül megizente, hogy itt ne lakjunk, mert negyed- vagy ötödnap múlva némettel jőnek reánk, s még a gyermekeinket is kardra hányják. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, ha Nagyságod eleit nem veszi ellenségeink szándékának. Legyen jó Istenünk segítsége Nagyságodnak és Kegyelmes urunk seregeinek, kívánjuk. Nagyságodnak szegény szolgái túri birák, esküttek és közönséges szegénység. P. S. (126) Házainkat is eleget égettetnek meg." * * * Győrffy István: Nagykunsági krónika. Budapest 1941. 86-S8. * * * 1703. november 28-án Rákóczi Tokajban kelt rendeletével meghagyta a békési és azon vidéki lakosoknak, hogy költözzenek Karcagra, mert ott könnyebben megvédelmezhetik magukat. Ebből az gyanítható, hogy Karcagon katonaság tartózkodott, de az is lehet, hogy a város sáncaiban bízott a íejedelem. Később, amikor a rác már egészen a Nagykunságig {elcsapott, az egész Nagykunságot tokaji tábora melletti Rakamazra rendelte. 34. Csege, 17Ö5. április 22. Török Péter csegei sebesült kuruc vitéz a íejedelemtől gyógyíttatására segélyt kér „Kívánatos jó egésséggd és hosszü élettel kívánom szeresse az Ur Nagyságodat. Kegyelmes Uram, mint hogy szegény magyar hazánknak az ell viselhetetleri iga alól való feli szabadulása vér ontás nélkül nem lehett, mint hogy még az leg kisebbik dologra is lehetetlen az embernek hamarjában reá jutni, én is azért ákar123 Örködjenek 124 Folyó hó 4-én 125 Nagykörösi * 126 (Post Scriptum) Utóirat m