Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez (Szolnok, 1969)

ságok között ezer éven át fen tudta magát tartani, megszűnjön lenni s a szegény lengyel nemzet sorsára juttatva, áldozatul essék azon fejedelmi család korlátlan uralkodási vágyának, meny fejedemu család azt, hogy meg él, s uralkodik, a magyar nemzet példátlan hűségének s tömérdek áldozatainak köszönheti. Az igazságnak örökké való Istene ily hallatlan árulásnak nem adhat diadalt, de Isten maga áldását csak munkáért adja, s csak azon népet segíti meg, a meily életrevalóságat az önvédelemnek készsége által bebizonyítja. ... Soha még azon magyar földre, menyet a Tisza mos, idegen zsarnokság lábát nem tette büntetlenül. Most sem teendi. A Tisza népe, melly . . . törhetlen erejű magyar népévei, a Szabad Jaszkunokkal, kik még szolgák nem voltak soha, de kiket most szolgasággal fenyeget a német zsarnokság . .. szóval a tiszai magyar népnek ezernyi ezeréi megiogjak tudni tartani mit őseik szereztek, nem fogják megengedni, hogy német zsarnokság igába verje a Tisza magyar földjét, nem lógják elveszteni azon szent szaoadsagot, meilyért őseik verőket ontották, nem fogják engedni, hogy azon földön, hol a nemzet szabadságáért elhullott magyar hősök szent hamvai nyugosznak, a szolgaság átka nehezedjék maradékaikra. Mintegy 120 000 ember áll az ország különböző részein az ellenség előtt, nem kell más, mint az, hogy seregeink a nép lelkesedéséből bátor kitartást mentsenek, mert a katona kétszeres kedvvel küzd ott a hol látja, hogy a lelkes nép lelkesült segítségére számolhat - ha látja, hogy a nép tömegestöli felkelésének gyozhetlen erejével fedezi a honvédek hátát s oldalát. . . . Tisza lelkes népe eddig is megértette a hazafiúság szent sugallatát, bár távol volt a vész saját tűzhelyeitől, seregenként állította ki a honvédeket, önkénteseket, s mozgó nemzetőrséget, s bizonyosan nem fog késlekedni az ön védelem szent kötelességében, midőn arról van szó, hogy a Tisza magyar földe az ellenség megfertőztetésétől megóvassék. Ennek következtében az ország Kormánya ezennel e törvényhatóságban is általános népfelkelést rendel a nemzet nevében. Népfelkelést nem a végett, hogy az ellenség ágyúi elibe távolabb vidékre vezettessék, hanem a végett, hogy ha fegyveres seregeink e vidéken volnának kenteiének a hazát s magát a vidéket - annak saját szent földjén védeni, akkor az általános népfelkelés ellenség előtt az élelmet eltakarítva, annak nyugtot soha nem hagyva, azt éjjeli szállásában száguldozásaival nyugtalanítva, egyes csapatait a vidék ismeretére alapított ügyességgel megsemmisítve, társzekereit elfogva, szóval az ellenséget a népfelkelésben fekvő gyozhetlen erővel gyengítve, hadseregeink mozdulatait elő segítse. A hányszor a haza érdekében nemzetünk védelmére felhívtam a magyar népet; mindannyiszor várakozást felül múló lelkesedéssel felelt meg felhívásomnak. Most sincs egyébb hátra mint kimondaná, hogy a nemzet megvárja, miszerint minden magyar teljesítse kötelességét, s a haza mentve lészen. A népfelkelés rendezésére nézve megjegyzem: miként fő erőt a lovasságba kell helyezni, mert ha az alföld népe lóra kél ezernyi tömegeivel körül száguldozza az ellenséget, míg hadseregeink vele szembe szállanak, a világ minden hatalma sem mentheti meg azt az enyészettől. Rendezze tehát e törvényhatóság a népfelkelést. ... Kivonni magát a népfelkelés kötelessége alól, hazaárulási vétek súlya nélkül senkinek sem szabad. Lelkesedés és kitartás! és igazságos ügyünket győzelemmel koszoruzandja a népek Istene. Debrecenben Január 11-én 849. a honvédelmi bizottmány elnöke Kossuth Lajos." 102