Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
VI. A III. ötéves tervidőszak (1966-1970)
Opedig 1,5 év munkabéréből kifizethető volt. Erre mondhatta az ülésen Nyíri Béla: „ma már úgy beszélünk a lakásárakról, mint a csillagászatról. ” Csorna Kálmán egy új társadalmi jelenségre is felhívta a figyelmet a komoly szolnoki lakáshelyzet elemzése közben, amely tovább rontotta a helyzetet: ekkorra ugyanis nagyrészt felbomlottak azok a korábban hagyományosan együtt élő nagycsaládok, ahol több nemzedék is megfért egy fedél alatt. Az atomizálódás miatt ekkor már a korábban az idősekkel együtt élő fiatalok is önálló lakásra tartottak igényt, vagyis a korábbi nagycsaládokból több kisebb család keletkezett és ezek új lakásigénylőként léptek fel - taglalta a társadalomban lezajlott változásokat Csorna. Bordás László hozzászólása az építőipar felelősségét feszegette: „nagyon érdekes lenne megnézni az építőipart, mivel nincs még a világon talán olyan elaprózott építőipari szervezet, mint amilyen nálunk van”. A felépített és átadott lakások minőségében visszaköszöntek a régen meghaladottnak hitt ’50-es évek: a tapasztalatok szerint kevés olyan új lakás épült akkoriban a megyében, ahol ne kellett volna 3-4 éven belül újrarakni a parkettát vagy a lakás egyéb berendezései ne szorultak volna javításra. És a kivitelezők alá adta a lovat, hogy irányukban rendszerint „indokolatlan humanitás és engedékenység” volt jellemző.588 A megyei párt VB és a tanács VB együttes ülésén szó esett a tanyák kérdéséről is. Szolnok megyében ugyanis még mindig több mint 80 ezer ember élt tanyákon, ami meghaladta az országos átlagot, szemben a városi lakosság arány számával, ami nem érte el azt: a megyében ugyanis csak 44%-os volt a városiak aránya. Az ülésen elhangzott, hogy nem sokkal korábban a Bács- Kiskun Megyei Tanács VB elnöke azzal a kezdeményezéssel kereste meg a Szolnok megyeieket, hogy a Balaton Intéző Bizottság mintájára a két alföldi megye létesítsen egy bizottságot, amelynek a tanyavilág problémájának megoldása lett volna a feladata. A tanyákkal kapcsolatban tovább éltek a két évtizeddel korábban kialakított előítéletek, amit pl. jól mutatott Szentesi László hozzászólása is: „hogy a tanyán élők milyen lakáskörülmények között élnek, azt nem kell elmondani”.589 Népgazdasági szempontból még mindig kifejezetten 588 MNL OL M-KS-288-24/1969/66. ő.e. MSZMP Szolnok Megyei VB: Irányelvek a lakásépítés fejlesztésére és a lakáselosztás új rendszerére. 1969. február 14. 75-76., 115- 129.; 143. p. Szelényi Iván és Konrád György szociológusok éppen ebben az időben készítették el híres felmérésüket, amely a frissen épített panelházak lakóinak életkörülményeit, közérzetét, elégedettségét vizsgálta. Az eredmények lehangolóak voltak, ugyanis a lakók döntő többsége személytelennek és szűknek ítélte meg új lakókörnyezetét, ahonnan a legtöbben szívesen elköltöztek volna. A témáról részletesen: SZELÉNYI Iván - KONRÁD György: A lakótelepek szociológiai problémái. Akadémiai Kiadó, Bp., 1969.; ANDORKA Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Bp., 2003. 274
