Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
V. A II. ötéves tervidőszak (1961-1965)
103 ezer ipari tanulójának mintegy ötödé a magánszektorban tanult szakmát). Mindezek a tények pedig a favorizált szocialista szektor igényeinek sem területi megoszlásban, sem szakmai összetételben nem feleltek meg. A szakképzés problémáiból a mezőgazdasági szektor sem maradt ki: itt a mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatos szakmunkás igény fedezése lett volna a legsürgetőbb megoldandó feladat. Ráadásul a mezőgazdasági szakmunkások képzésének a kollektivizálás beteljesülésével immár politikai célzata is volt: valahogyan ugyanis vidéken kellett tartani a falvakból tömegesen elköltözni akaró ifjúság egy részét. Az előrejelzések szerint a mezőgazdaságból folyó elvándorlás és a megmaradó mezőgazdasági munkaerő korösszetétele - a meglévő mezőgazdasági munkaerő-felesleg ellenére - előrevetítette árnyékát a kialakuló mezőgazdasági munkaerőhiány lehetőségének. Ráadásul a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő egyik jelentős problémája volt, hogy nem rendelkezett szakképzettséggel és - amint a tapasztalatok mutatták - inkább vállalkozott nehéz segédmunkára, ahová a városi népesség kevésbé törekedett. Itt jegyezték meg, hogy a mezőgazdaság munkaerő-szükségletének és ezzel a felszabaduló mezőgazdasági munkaerőnek a kiszámítása nagyobb bizonytalanságot tartalmazott, mint a terv egyéb munkaügyi számításai közül bármelyik. Az említett szakmunkásokon kívül hiányt prognosztizáltak a II. ötéves tervre mérnökökből és közgazdászokból is, bár az OT szakértői megjegyezték, hogy „a minisztériumok és a vállalatok a mérnökhiány megítélésében általában túloznak”.467 A II. ötéves terv előkészítő munkálatait - eltekintve az 1956 októbere előtti előzményektől - 1958-ban, lényegében a hároméves terv véglegesítésével, illetve megindításával együtt kezdték el. Formálódására mindenekelőtt a kommunizmusba való átmenet meggyorsításának KGST- együttműködésre épített programja hatott. Míg az előző, hároméves tervben az iparfejlesztést főként a hazai adottságokra kívánták alapozni, addig az új tervben már alapvetően megváltozott a szemlélet és a döntőnek a KGST-n belüli adottságokat tekintették. Ez volt az első tervidőszak, amelynek már a tervezésekor is tekintettel kellett lenni a Szovjetunió által elvárt hosszabb távú tervezésre. Az SZKP 1959 márciusában megtartott XXI. kongresszusa468 után 467 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16b. Isz.: 2-00123/VIII/1960. A második ötéves terv munkaerőhelyzete. Összeáll.: Gadó Ottó. 1960. május 2. 6-12. p. 468 Az SZKP XX. kongresszusán előbb politikai, majd a XXI. kongresszusán már tervezési alapelvként szolgált a DIP-stratégia. DIP: vagyis oroszul „dognaty ipregnaty”, magyarul „utolérni és megelőzni”, mármint a kapitalista államok gazdaságát. Ennek lényege: ha a Szovjetunió az élenjárónak tekintett rakétatechnológiában vagy a termonukleáris ipar terén képes volt nemcsak utolérni, hanem túlszárnyalni is a tőkés világot és a mintegy kétszeres gazdasági potenciállal rendelkező Egyesült Államokat, akkor - amennyiben az egész szocialista világ erőit jobban összpontosítják - a növekedési ütem olyannyira 211
