Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
V. A II. ötéves tervidőszak (1961-1965)
„ elsősorban és csaknem kizárólag ” a mezőgazdasági termeléssel összekapcsolódó iparágakban gondolkodtak, amelyek közé sorolták a takarmány gyárakat, valamint tisztító, feldolgozó, osztályozó, csomagoló, raktározó létesítményeket és ezeken kívül a szorosabban vett feldolgozó iparágakat. Vitába szállt viszont Erdei azokkal az elképzelésekkel, amelyek a megye területén még meglévő 20 ezer tanyaépületet egy évtizeden belül (!) felszámolhatónak tartották.465 A tanyasi lakosság városokba költözésének akkori üteme szerint ugyanis 25-30 év biztosította volna a tanyavilág felszámolását, egyes elképzelések szerint azonban kedvező lakásépítési lehetőségekkel, valamint olcsó belterületi cseretelkek biztosításával 8-10 év alatt kiürítették volna a tanyavilágot, amelyek akkor 12 ezer kát. hold szántóterületet „foglaltak el és vontak ki a mezőgazdasági művelés alól. ”466 Már a II. ötéves tervidőszak tervezési fázisában is egyértelmű volt, hogy a magyar népgazdaság egyik legfontosabb és legsürgetőbb feladata a megfelelő számú és kellő szakmákkal rendelkező szakmunkás állomány biztosítása lesz. A szakmunkásokat ugyanis addig nem sikerült sikeresen bevonni a gazdasági tervezésbe (noha voltak rá kísérletek) és a megfelelő adatok és módszerek sem álltak rendelkezésre az új tervidőszak szakmunkás igényeinek megállapításához, az utánpótlás tervezéséhez. Egy évtizeddel a szocialista tervgazdálkodás megkezdése után országos szinten mintegy 550-600 ezer szakmunkás dolgozott a népgazdaságban, ebből az állami szektorra jutott 390 ezer, a szövetkezeti szektorra 70 ezer fő, míg a magánkisiparban - alkalmazottakkal együtt - még mindig 140 ezer szakmunkás dolgozott. Egyes szakmákban, főként Budapesten növekvő munkaerőhiányról lehetett beszélni: ritka volt pl. a kőműves, az ács, az esztergályos. Az ipari szakmunkásokra vonatkoztatott munkaerőhiány általában a nehéziparban és Budapesten, míg a munkaerőfelesleg többnyire a könnyűiparban, a szolgáltatóiparban és vidéken jelentkezett. Ezen jelenségek okaként a megelőző években felduzzadt helyi ipari, ezen belül elsősorban magánkisipari tanulóképzést adták meg (az ország Erdei Ferenc a két világháború között még a magyar tanyás mezőváros „apostolának” számított, később azonban - szakítva korábbi nézeteivel - a Rákosi-féle kommunista diktatúra egyik vezető személyisége lett. 1949-től a Tanyai Tanács elnökeként és földművelésügyi miniszterként nagy szerepe volt a tanya, mint jellegzetes, egyedülálló településforma teljes felszámolására tett kísérletekben, illetve később a mezőgazdaság totális kollektivizálásában is. A Kádár-korszak elején az MTA főtitkáraként és az Agrártudományi Kutató Intézet igazgatójaként - amint a fentiekből látható - már ismét változtatott a tanyákkal kapcsolatos korábbi radikális nézetein. Emlékeztetőül: ő volt az, aki 1956-ban a minisztertanács elnökhelyetteseként azt javasolta a szolnoki delegációnak, hogy ne folytassanak további harcot az egyetem Szolnokon maradásáért. A Szolnok megyei településhálózat fejlesztése. In: Jászkunság, 1961. szept.-dec. VII. évf. 3-4. szám. 174-180. p. 210
