Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

III. Újabb politikai fordulatok árnyékában: Az "eredeti" II. ötéves terv előkészítése. Három év középtávú gazdasági terv nélkül (1955-1957)

múlnia a fogyasztási alapét, ám mivel mindkettő intenzív növekedését tervezték, így a fogyasztási alap mégiscsak gyorsabban növekedett volna, mint az évtized elején. A felemelt ötéves tervhez képest a fogyasztási ipar beruházásai 3,1%-ról 6%-ra, a mezőgazdaság beruházásai 12,9%-ról 16,7%- ra, a lakásépítés hányada pedig 6%-ról 9%-ra növekedett volna. Még az I. ötéves tervidőszakhoz képest is nagyobb arányban ruháztak volna be a bányászatba, a villamosenergia iparba és a vegyiparba. Lényegében ugyanezen irányelveket hozták nyilvánosságra 1956. április 27-én, amikor a Szabad Nép egy hónapos nyilvános megvitatási lehetőséget hirdetett ki a tervről (ekkor elvileg már négy hónapja folynia kellett volna a II. ötéves tervnek: így a vitának inkább csak közhangulat-javító célja lehetett).333 A II. ötéves tervnek az 1956-os forradalomig tehát alapvetően három verziója látott napvilágot: az első még 1953 áprilisában a Titkárság részéről, a második 1954-ben az MDP III. kongresszusán, majd a harmadik 1956 áprilisában.334

Mindhárom terv az aktuális politikai irányvonalat követte szervesen: az első még a sztálinista gyakorlat alapján készült, a második már az „új szakasz” korlátozott visszafogásának szellemében született, míg a harmadik - kissé mérsékeltebb formában - ismét visszatért az eredeti iparosítási gyakorlathoz (bár a felemelt I. ötéves tervhez képest számai szerények, visszafogottak voltak). A magyar népgazdaság helyzetére jellemző, hogy 1956 nyarának végén gazdasági segítségért kellett folyamodni a Szovjetunióhoz. 335 Ekkorra a magyar gazdaság már teljesen kifulladt, az emberek pedig elégedetlenek voltak az életszínvonalukkal, amely sehogy sem akart tartósabban javulni - dacára a gigantikus tervszámok állandó hajszolásának. Az SZKP XX. kongresszusán ráadásul Hruscsov immár nyíltan elítélte a sztálini személyi kultuszt, amely lépés kapcsán Magyarországon is elkezdték kibeszélni az emberek az előző években némán tűrt sérelmeiket. Politikai és gazdasági instabilitás jelei mutatkoztak az országban és egyre gyűlt a gyúanyag a nagy tűzhöz, amely végül az 1956. október 23-i forradalommal lobbant fel.

A magyar tervezés történetében ekkor bocsátották először nyilvános vitára egy középtávú népgazdasági terv irányelveit. Egy hónap leforgása alatt mintegy 30-35 ezer észrevétel érkezett a sajtóhoz és a központi szervekhez. A javaslatokkal öt szakbizottság foglalkozott, a szakbizottságokon belül további albizottságok is alakultak. Véleményt mondtak miniszterek, KV-tagok, országos szervek, vállalatvezetők, pártiskolai hallgatók, egyetemisták és háziasszonyok is. Forrás: HONVÁRI J. 2006. 297. p.

334 pETő p _ SZAKÁCS S. 1985. 283-286. p.

További adalékok: PETŐ Iván: Ellentmondásos kiútkeresés. Az 1956-ban elfogadott második ötéves terv koncepciójához. In: Válság és megújulás. Gazdaság, társadalom és politika Magyarországon. Az MSZMP 25 éve. Szerk.: Vass Henrik. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1982. 35-50. p.

141