Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
továbbra is a megyei vezetés feje felett dőltek el, akárcsak a legsötétebb Rákosi-féle években. A szolnokiak kérdéseire az illetékesek egy részletes, 12 oldalas választ állítottak össze a megye képviselője, Gerő Ernő részére, amelyben pontról pontra összeszedték az akkori helyzetet és a jövőbeli kilátásokat. Az ipari beruházásokkal kapcsolatban ebből megtudható, hogy az eredeti elképzelések szerint a TVM keretein belül egy időben kellett volna létesülnie a kénsavgyárnak és a szuperfoszfát üzemnek, amelyek közül azonban csak az előbbi épült ki, míg utóbbinak a tervezése még 1954 tavaszán is folyamatban volt szovjet dokumentációk alapján. A 66 millió Ft-os beruházás terveit folyó év nyarára várták elkészíteni. A Nehézipari Minisztérium véleménye szerint a beruházásnak 1955 és 1956 között fel kellett épülnie, de mivel a II. ötéves terv jóváhagyott fejlesztési számai még nem voltak ismeretesek, a beruházás megkezdésére és befejezésére pontos határidőt nem tudtak megadni. A létesítendő üzemet 180 ezer tonna/év kapacitásúra tervezték, így ez a többi már meglévő üzemmel együtt ki tudta volna elégíteni a népgazdaság szuperfoszfát szükségletét. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárral kapcsolatban a szolnokiak megtudhatták, hogy annak kapacitásáról még vita folyt, egyesek ugyanis túl magasnak tartották az évi 130 millió Ft-os kapacitást. Szétoszlattak viszont egy Szolnok megyében elterjedt mendemondát, hogy a gyárat más városba kívánnák áttelepíteni. A gyár Törökszentmiklóson tartását, valamint kibővítését és korszerűsítését tartották szükségesnek országos szinten is. A Közlekedési Műszaki Egyetem Szolnokra való telepítése ekkor már nem élvezte az országos döntéshozók támogatását, ugyanis az ehhez szükséges 60- 65 millió Ft erre a célra nem állt rendelkezésre, másrészt pedig az oktatók biztosítása kérdésénél is komoly nehézségek álltak volna elő Szolnokon. Az egyetem végleges helye akkor még nem dőlt el, de Szolnok biztos befutóból az ügy vesztese lett. A Szolnok Megyei Pártbizottság részéről az a kérés is felmerült, hogy a közeljövőben építendő újabb szalmacellulóz üzemet ne Hajdú-Bihar megyében, hanem Szolnok megye területén építsék fel. Indokolatlannak tartották ugyanis, hogy a megye területéről származó rizsszalma 50%-át átszállítsák a másik megye területére (a rizsszalma másik felét a szolnoki gyár használta fel). Kiderült, hogy a KÖM eredetileg Tiszapolgárt, illetve Tiszaföldvárt ajánlotta telepítési helyül, de ezeket a helyszíneket az OT helykijelölő bizottsága nem fogadta el, mondván, hogy ezen területek már más üzemek építési helyéül lettek kijelölve. Végül az OT a rakamazi telepítés mellett tette le a voksát. Az indoklásban az ottani nagyobb létszámú munkaerő-feleslegre, a szénbázis közelségére és jelentős földmunkálatok megtakarítására hivatkozott.296 Meg kell jegyezni, hogy 296 MNL JNSZML XXXV. 39-1-73. ő.e. 115-126. p. 120
