Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
Aprítógépgyár vagy az akkor még építés alatt álló Cellulózgyár.289 A megyénél akkor biztosak voltak benne, hogy még az 1953-as év folyamán be fog indulni 6 db országos jelentőségű üzem komoly fejlesztése és szintén 6 db országos jelentőségű üzem építése is a megye területén. Utóbbiak között a következőket sorolták fel:- kenderfeldolgozó - Mezőtúr- növényolaj extrakciós üzem - Mezőtúr- pirít üzem - Szolnok- ásványolaj forgalmi üzem - Szolnok- gyapotfeldolgozó - Karcag- új országos téglagyár - Karcag. A felsorolt hat üzemből négy egyértelműen a megye nyersanyagadottságaira épülő, az ún. mezőgazdasági ipart erősítő beruházás volt, visszaköszöntek tehát az ötéves tervet megelőző tervezés helyi nyersanyagra épülő - és eddig elmaradt - iparfejlesztési célkitűzései. Ugyanakkor komoly fejlesztést remélhetett még a jászberényi Aprítógépgyár, a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár és a Szolnoki Tejüzem stb. (!) is.290 A felsőbb szervektől azt az információt kapták, hogy csak 1953-ban a fenti országos üzemek telepítésével újabb 72,7 millió Ft beruházás valósul meg a megyében, amelyekhez 2454 fő új ipari munkaerőre lesz szükség. Ezzel A korszak külön érdekessége, hogy az ekkor már tervkötelezettként termelő Fémnyomó- és Lemezárugyárat még csak meg sem említik: ez a megállapítás igaz a KSH több kiadványára és szinte valamennyi, a megye iparára vonatkozó országos vagy megyei szintű feljegyzésre is. A hivatalosan a tömegcikk iparba sorolt „élelmezésipari gépgyár” a valóságban az ország egyik legtitkosabban kezelt üzeme volt. A jászberényi Jász Múzeumban fennmaradt 1955. május 1-jei felvonulásról készült fotókon a gyár munkásai sokatmondóan csak az üzem polgári profíltermékeivel (fémedényekkel) vonultak fel, mintha a környéken nem tudta volna mindenki, hogy az üzem tüzérségi lőszerhüvelyeket is gyárt, sőt elsősorban ezek gyártására telepítették a nagyobbik jászberényi üzemet. 1952 végén a vállalat dolgozói létszáma 520 fő, 1955 végén pedig 1072 fő volt. Az adatok forrása: MNL JNSZML XXIX.11. 1952-1964. Jelentés a munkaerő hullámzásáról a KSH-nak. 1953. január 22.; Létszámjelentés a KGM részére. A leendő új ipari beruházások felsorolását olvasva és ennek végén a nyitva hagyott mondatot (stb.) látva alapvetően két eset lehetséges: a megye politikai vezető vagy ténylegesen nem voltak tisztában a valós helyzettel és az ország teherbíró képességével, vagy mintegy kötelező jelleggel elvárták tőlük, hogy ennyire optimistán lássák a jövőt. Egyébként a jövő optimizmussal való várására támpontot jelentettek az addigi nagymérvű ipari beruházások, óvatosságra adhattak okot viszont a korabeli életszínvonal-mutatók, valamint az általános élet- és munkakörülmények. Utóbbiakról részletesen: BELÉNYI Gy. - SZ. VARGA L. 2000.; BELÉNYI Gy. 2009. 243-337. p.; SEBŐK Balázs: Életkörülmények a „vas és acél országában” és Jászberényben (1950-1956). In: Jászsági Évkönyv. Jászberény, 2005. 81-97. p. 116
