Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)

megfelelő menetrendi közlekedéséről külön gondoskodni kell, hogy „a dolgozók minden különösebb fáradtság nélkül juthassanak munkahelyükre. ” Az autóbusz-közlekedést az üzem és az üzemi környék között a munkaidő kezdete előtt és befejezése után % órával tervezték indítani, ami minden műszakra vonatkozott. A vonatközlekedés műszakokhoz való beállítását is előre tervezték, sőt külön munkásvonatok indítását is elhatározták.182

Az előzetes elképzelések szerint a Fémnyomó- és Lemezárugyárban gyártott minden termék kizárólag a honvédség részére készült volna. „Exportra vagy egyéb fogyasztásra történő gyártás nincs, így devizabevétel nem várható. Külföldi lehetőségének biztosítására nincs szükség. ”183 Az előzetes tervekkel ellentétben a kivitelezés során már egyértelműen arra törekedtek, hogy a gépek polgári profilgyártásra is alkalmasak legyenek, így speciális, csak egyfajta munkára alkalmas gépeket nem szereltek fel a gyárban.184

Uo. TERINT 1951. április 6-án kelt határozata és uo. GH IV. kötet 341/2. Szervezési megoldások.

183 Uo. TERINT 1951. április 6-án kelt határozata.

184 A jászberényi üzemmel szemben az 1950-es évek elején rohamtempóban épített új hadiipari üzemek többségét eredetileg kizárólag haditermelésre tervezték, úgynevezett polgári vagy váltóprofilial nem rendelkeztek (azaz „civil” termékek gyártására nem voltak berendezkedve). Forrás: GERMUSKA Pál: A magyar hadiipar a hatvanas évek elején. In: Múlt századi hétköznapok. Tanulmányok a Kádár-rendszer kialakulásának időszakáról. Szerk.: Rainer M. János. 1956-os Intézet, Bp., 2003. 96. p. Megjegyzés: a jászberényi „külső gyárban”, vagyis a Fémnyomóban már az első években gyártottak alumínium edényeket is, amelynek alapanyagát a nép körében „magyar ezüstnek" nevezték. In: Szolnok Megyei Néplap, 1953. december 16. 1. p. A jászberényi alumínium edény.

77