Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
A város vezetése már régóta tudta, hogy az új gyár építésénél a legnagyobb probléma a gyárépítő munkások elhelyezése lesz, ezért már idejekorán „ lakásfelderítésekbe" kezdtek a város területén. 1951 júliusára 34 lakás felderítése és lefoglalása megtörtént, bár a vállalat ígérete ellenére nem közölte a városi tanács felé az elhelyezendő munkások családi körülményeit és nem küldött egy dolgozót, aki segít a lakások felderítésében és lefoglalásában. A legjobb lett volna a gyár környékén lakásokat szerezni, ám mind a közeli vasút, mind a méntelep éppen ezen a környéken tartott igényt a saját dolgozói számára is lakásokra, így előfordult, hogy a gyár részére lefoglaltakból kellett átadni lakásokat a másik két vállalat részére. Az elhelyezési problémák miatt a kivitelező vállalat barakkszállások építését kezdte fontolgatni.174 „Jászberény apró, csinos házai közül, a semmiből nőtt ki ez a komor épületóriás. Sokáig csak a szürke betonoszlopok, áthatolhatatlannak látszó állványrengeteg látszott a dohánygyár - hozzá képest - apró épülete mögül... ” - olvashatták a tudósító propagandisztikus beszámolóját a Szolnok Megyei Néplap olvasói. A kor szellemére jellemző, hogy Jászberényt „alföldi parasztvároskának” jellemezték, lakóit pedig már-már elmaradott embereknek, Uo. 1951. július. 934. p. 72 Kőtörő gépek készülnek az Aprítógépgyárban. Forrás: Jász Múzeum fotóarchívuma, Jászberény.
