Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
amely megmutatja, mely környező területekről és településekről lehet a gyárat 1 órán belül elérni. A térképről kiderül, hogy gyalog csak Jászberényből és a környező tanyavilágból érhető el a gyár ily módon, míg Jászárokszállás, Jászdózsa, Jászjákóhalma, Jásztelek, Alattyán, Pusztamonostor, Szentlőrinckáta és Jászfelsőszentgyörgy körzetéből legalább kerékpár kellett, hogy 1 órán belül beérjen a dolgozó az üzembe. Zsámbok, Jászfény szaru, Nagykáta és Jászapáti településekről autóbuszon, a Hatvan és Újszász közötti térségből pedig vasúton való utazás segíthetett az 1 órán belüli elérhetőséghez.168 Az előzetes tervek szerint az üzem a gyártmányokhoz való acél- és szürkeöntvény-mennyiséget, valamint a hengerelt anyagot Budapestről és Diósgyőrből kapta, tehát csak magyarországi nyersanyaggal dolgozott.169 A legyártott gépek jelentős része (45-50%-a) azonban már a budapesti üzemből is exportálásra került. Az előzetes üzemmenet-leírás hangsúlyozta, hogy a gyártott gépek minősége azonos szinten volt a külföldi piac hasonló gyártmányaival, így a baráti államokon túl pl. a Közel-Keleten is jelentős exponálási lehetőségek kínálkoztak. A létesítmény leendő kapacitását is előre megadták, ami évi 6 ezer tonna vegyes aprítógép kb. 70 millió Ft értékben: ebben különféle törők, hengerek és egyéb őrlőgépek, osztályozó, valamint flotáló berendezések, cementmalmok és téglagyári gépek szerepeltek 1 és 100 tonna súlyhatárok között. Az üzem felfuttatását fokozatosan tervezték, így 1953-ra vagy 1954-re már valamennyi terv szerint teljes kapacitással működött volna az új jászberényi gépgyár.170 A jászberényi gyárépítkezés során a munkálatok általában ugyan gyorsan haladtak, időnként azonban építőanyag-hiány lassította az építkezés ütemét. Az Aprítógépgyár építkezésének előrehaladásáról az Ipariépület Tervező Intézet munkatársainak 1951. március 7-én történt kiszállása alapján készült jelentésből értesülhetünk. Ekkor a gyár iparvágányának vasúti alépítménye már készen állt, a felépítményből viszont még hiányzott 200 folyóméter sínanyag, amelynek leszállítása bizonytalan volt. Ez a hiány a beinduló gépszállításokat is hátrányosan befolyásolta. A sínvas mellett átmenetileg betonvasból is előfordult hiány. Az építkezés során a gépesítés igen 168 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16b. 21.d. 74. p. 169 Alig másfél évvel a gyár indulása után kiderült, hogy az Aprítógépgyárnak szüksége lenne egy saját öntödére, hogy ne legyen kiszolgáltatva a sokszor akadozó anyagszállításoknak. Amint a gyár akkori igazgatója, Gróf Károly fogalmazott, „enélkül féllábú óriás maradunk és csak kooperációs munkával tudunk előremenni. ” Az öntödét csak 1975-ben építették meg... In: Nagy kapacitású öntöde, esti ipari technikum létesül Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1952. december 14. 1. p. 170 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16b. 21.d. 32-33.; 36-37.; 52.p. 70
