Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
VI. A III. ötéves tervidőszak (1966-1970)
jutottak, hogy a vállalatok túlnyomó része a termelés bővítésének nagyobb részét még mindig létszámfejlesztéssel kívánta megoldani: ezek közé a vállalatok közé tartozott pl. a Hűtőgépgyár és a Tisza Cipőgyár is. A vállalatok egy része a munkaerőhiány miatt nem tudta kielégíteni munkaerő-szükségletét: ide tartozott az Állami Építőipari Vállalat, ahol 143 szakmunkás állás várt betöltésre, de pl. a túrkevei XVII. számú Autójavító Vállalat sem talált lakatosokat, hegesztőket és asztalosokat. Megyeszerte jellemző volt a vállalatok részéről az a maximális törekvés, amely a munkaerő megtartását célozta a termelés biztonságának érdekében. A korabeli szocialista időszakban talán nem kell csodálkoznunk olyan eseteken sem, amikor egyes vállalatok „humánus, szociális megfontolásból” még akkor sem küldték el dolgozóikat, amikor huzamosabb ideig rendeléshiány ütötte fel a fejét az adott vállalatnál: a megyei pártbizottság tipikus ilyen eseteknek írta le a ruházati vállalatok munkaügyiseinek eljárását a női dolgozók esetében. Továbbra is csak részben találkozott a dolgozók munkahely iránti igénye és felkészültsége (szakképzettsége) a gazdálkodó egységek igényével: megyei szinten 1838 munkahelyre nem volt biztosítható munkaerő, amelynek harmada női munkaerőt igényelt volna. A női munkaerő bevonása az iparban tervidőszakról-tervidőszakra egyre nagyobb mértékű lett. Forrás: Jász Múzeum fotóarchívuma, Jászberény. 269
