Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
VI. A III. ötéves tervidőszak (1966-1970)
kellett fújni és tovább lehetett gondolkodni az új gyártmány koncepción. Az Aprítógépgyár válságos időszaka így egyelőre nem oldódott meg. A megye harmadik nagy nehézipari gyárában, a Tiszamenti Vegyiműveknél időközben leállították a szuperfoszfát-termelés bővítésére vonatkozó tervező munkálatokat, ugyanis országos szinten döntés született, hogy immár korszerűbb, magasabb hatóanyag-tartalmú műtrágya gyártását kell elkezdeni valamelyik másik üzemben. A korábban tervezett etán tartalmú szerves vegyipar kiépítését felülről nem tartották időszerűnek, a meglévő szénsavkincsre történő üzemlétesítést ugyancsak célszerűtlennek vélték, inkább a nyugat-dunántúli, már meglévő üzemek bővítését gondolták gazdaságosabbnak.575 Szolnok megye egyes vállalatai egyre inkább belelendültek a minőségi termelésbe, vagyis olyan termékek előállításába, amelyek már megállták a helyüket a tőkés piacon is. Korábban már szóltunk a jászberényi Hűtőgépgyár sikereiről. A vállalat 1963-tól 1966-ig megkilencszerezte exportját és termékei immár 33 országba eljutottak (gyártmányainak több mint ötödé tőkés országokba került). A megye másik nagy exportőre, a Tisza Cipőgyár 3 millió pár cipőt adott el a külföldi piacokon. A nagyüzemek közül a negatív példát a jászberényi Aprítógépgyár jelentette: a vállalat a III. ötéves terv kezdetéig alig törődött a piackutatással, ráadásul a gyár nem rendelkezett megfelelő tervező, szerkesztő gárdával. Ennek az lett a következménye, hogy új, a világpiacon is versenyképes gyártmányok kifejlesztésére alig került sor, az export pedig folyamatosan csökkent (addig is elsősorban a Szovjetunióba és Jugoszláviába gyártottak). A Tiszamenti Vegyiművek fő termékei közül mind kénsavat, mind szuperfoszfátot exportált a nyugati országokba is. A BMG Törökszentmiklósi Gyáregységének feladata elsősorban a hazai igények kielégítése volt, vagyis az 1964-es kormányprogram értelmében hozzá kellett segítenie a magyar mezőgépgyártást, hogy az itthon dolgozó hazai előállítású mezőgazdasági gépek részarányát 1/3-ról 2/3-ra sikerüljön növelni. Az exportáló minisztériumi vállalatok közül utolsóként a Szolnoki Papírgyár tudott külföldön is eladható, jó minőségű papírt gyártani (1966-tól). A megye kisebb jelentőségű ipari egységei közül a Szolnok Megyei Vasipari Vállalat lengéscsillapítókat, a kisújszállási Megyei Faipari Vállalat fajátékokat és gyümölcsös ládákat, a Mezőtúri Dózsa Cipőipari KTSZ pedig sportcipőket, majd autós cipőket exportált. A Budapesti Fűrészek 2. számú Szolnoki Üzemegysége faalapanyagot gyártott kivitelre is, a Karcagi Általános Szerelő KTSZ termékei pedig a Magyar Hajó- és Darugyár gyártmányain belül jutottak MNL OL M-KS-288-24/1967/45. ő.e. A területi gazdaságfejlesztés és ipartelepítés kérdéseiről. Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának jelentése az MSZMP KB GPO felé. 1967. október 18. Ellenjegyezte: Váczi Sándor. 60-111. p. 266
