Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)

várost jelöltek meg, amelyeknek iparosodó várossá kellett válniuk a tervidőszakban: ezen településeknek a fele alföldi és egyikük Szolnok megyében található, maga Szolnok városa. Megjegyzendő, hogy a 18 város felsorolása után a mondat végét nyitva hagyták, utalva arra, hogy a konkrétan megnevezett városok mellett még „másokat” is iparosodó városokká kellene fejleszteni 5 esztendő alatt. Úgy gondolták, hogy az ötéves terv „megváltoztatja az egész ország társadalomgazdasági térképét, felszámolja Magyarország évszázados ipari elmaradottságát. ” Hogy mekkora forradalmi hevület35 járhatta át a terv készítőit, arra bizonyítékként a törvény záró rendelkezései között olvasható megjegyzés szolgálhat: „Emellett tekintettel kell lenniök arra, hogy a jelen törvényben foglalt ötéves terv csupán megközelítése azoknak a hatalmas lehetőségeknek, melyek a szocializmust építő népi demokratikus rendünkben rejlenek. ”36 A gazdaságfejlesztésnek a szovjetektől átvett új, szocialista célkitűzést tartalmazó tervei a politikai szemlélet és iránytűként alkalmazott iparosítási dogmák nélkülözték a magyar gazdaság valóban tudományos igényű elemzését. Kialakításukban a készen kapott dogmák, a sztálini iparosítási elmélet tételei érvényesültek. Az iparosítás megfelelő, az ország adottságaihoz illesztett formája nem lett volna káros jelenség, ebben az esetben azonban nem egyszerűen csak az agrárjellegből való kivetkőzés, sokkal inkább egy - Nyugat-Európában már évtizedekkel ezt megelőzően, spontán módon végbement - iparfejlődés szovjet mintára átvett másolása történt meg, amely nem a legkorszerűbb követelmények szerint zajlott. A szovjet - és így a magyar - szocialista gyakorlat az iparosítást főként mennyiségi tényezőkre egyszerűsítette, a kellő és korszerű nehézipari szerkezet kialakítása helyett, pl. egyszerűen a minél több nehézipari termék előállítására összpontosított.37 Ráadásul a korabeli gazdaságpolitika nemcsak a nehézipar fejlesztési irányát tekintve indult el helytelen irányba (a nehéziparon belül szó sem volt az akkor legkorszerűbb műszeripar, elektrotechnika vagy a komplex automatizálás fejlesztéséről), hanem egyáltalán már maga a nehézipar

Komái János összefoglaló munkájában így jellemzi a korabeli eseményeket: „A szocialista forradalom hívei általában olyan országokban kerültek hatalomra, amelyek előzőleg szegények és elmaradottak voltak. [...] Tehát érzékelhető a „későn érkezők” jellegzetes türelmetlensége, az a nyomasztó tudat, hogy súlyosan elmaradtak a fejlettebb, gazdagabb országok mögött. [...] Mindenütt azt ígérték: ha egyszer hatalomra jutnak, akkor nagyon hamar felszámolják az elmaradottságot.” Forrás: KORNAI János: A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Heti Világgazdaság Kiadó Rt., Bp., 1993. 189-190. p.

36 Az 1949. évi XXV. törvény.

BEREND T. Iván: Gazdaságpolitika az első ötéves terv megindításakor 1948-1950. KJK, Bp., 1964. 54-60. p.

22