Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
VI. A III. ötéves tervidőszak (1966-1970)
időszakos munkára vagy bedolgozásra. Egyműszakos üzemi munkára történő munkásfelvételnél vagy takarítói munkakörbe való felvétel esetén mindig sokszoros túljelentkezés volt. A jellemző tapasztalatok szerint az üzemek, vállalatok, gazdálkodó egységek nem kezdeményezték a szakmunkásszükségletük saját erőből, saját költséggel történő megoldását, de általában az elhelyezkedni kívánó nők sem törekedtek szakképzettség megszerzésére. Közben a városokban növekedést mutatott a családfenntartó nők száma, akiknek munkához segítése megkülönböztetett figyelmet igényelt. Ekkor már vészesen közeledett az a demográfiai hullám, amely még a Ratkó-korszakban alakult ki: ennek a nemzedéknek a különböző iskolákból kikerülő tagjaira igen nehéz világ várt, amennyiben helyben szerettek volna elhelyezkedni. A férfi munkaerő kapcsán sem volt teljesen egyértelmű a kép: miközben a szakmunkásképző iskolákból kikerülő fiatalok alkalmazása gondokat okozott, addig több szakmában kielégítetlen maradt a szakmunkásigény, így hiány mutatkozott pl. villanyszerelőből, autószerelőből, lakatosból, hegesztőből, de akár rakodómunkásból is.560 Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága - hogy nagyobb fogadókészséget érjen el az országos szerveknél - még azt a megállapítást is az országos szervek elé tárta, miszerint ezeket a városokat - a nagyszámú helyi kezdeményezés, tárgyalás, tájékozódó jellegű érdeklődés ellenére - „rendkívül szerény mértékben érintette a II. ötéves terv kormányzati célkitűzése, amely alapján mintegy 16 ezer ipari munkahelyet Budapestről vidékre kell leadni. ” Szolnok megye a nagykun városok esetében az ipar és a mezőgazdaság együttes fejlesztését látta célszerűnek, amelyet elsősorban a már meglévő üzemek bővítésével - és nem újak telepítésével - képzeltek el. Tudták, hogy „a mindent felülről várás” helyett sokkal inkább helyi kezdeményezésekre, saját eszközökre és forrásokra kell hagyatkozniuk. Számoltak azzal, hogy e városok a megyeszékhely és az iparilag fejlettebb területek számára továbbra is munkaerőt fognak biztosítani, tehát a munkába eljáró dolgozók teljes helyi foglalkoztatását célul kitűzni irreális vállalkozás. Az akkori fejlesztések állapotát és a távlati elképzeléseket 3 pontba foglalva tárgyalták. Számba vették a „megvalósítás alatt álló javaslatokat”, majd „a megyei szervek hatáskörében és közreműködésével lerendezendő fejlesztési javaslatok” következtek. Végül pedig „a minisztériumok, országos szervek, trösztök és nagyvállalati központok segítségével rendezhető, realizálható fejlesztési javaslatok” felsorolását hozták.561 560 Uo. 120-121. p. 561 Uo. 123-129. p. 258
