Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

V. A II. ötéves tervidőszak (1961-1965)

minisztériumi, 5,6% a tanácsi, 6% a szövetkezeti és 1,1% a kisiparban valósult meg.526 A megye ipari termelésének mennyisége 46%-kal növekedett, amelynek fele a termelékenység emelkedéséből fakadt. Továbbra is megoldatlan maradt a női munkaerő foglalkoztatásának kérdése, a helyzet egyértelműen Szolnokon volt a legrosszabb ebben a tekintetben. 1964-ben megyeszerte az aktív keresők 28,3%-a került ki a nők köréből. Noha a megye ipara ismét jelentős fejlődésen ment keresztül, az 5 esztendő alatt mintegy 16 ezer fővel csökkent a lakosság, amely elsősorban az elvándorlás számlájára volt írható. így egyértelműen megállapítható, hogy Szolnok megye népességmegtartó ereje nem javult a kellő ütemben, az ide született/itt lakó népesség jelentékeny hányada továbbra is elvágyott innen a kedvezőbb lehetőségek reményében. Ezt a folyamatot vélhetően nagyban elősegítette a mezőgazdaság hátrányos megkülönböztetése. Ekkoriban a városi lakosság 40,8%-át, a falusi-tanyasi lakosság 59,2%-át tette ki a megye népességének.527

A megyén belül ismét a megyeszékhely, Szolnok mutatta a legdinamikusabb fejlődést: a város lakossága a tervidőszak alatt további 19%- kal, átlagosan évi 2200 fővel növekedett és 1965-re elérte a 60 ezer főt.528 A népesség erőteljes növekedésének a fele származott a természetes szaporodásból és fele a bevándorlásból. Amint már említettük, Szolnok ebben a tervidőszakban vált ipari várossá, hiszen immár az összes foglalkoztatott 57,8%-a dolgozott az iparban és a közlekedésben (ugyanez a megyében - Szolnokot is beleszámítva - még csak 30,1% volt). Az összes foglalkoztatottnak még közel fele (44,7%) fizikai munkásként dolgozott. A nők foglalkoztatási mutatói valamelyest javultak, az ötéves ciklus alatt a női foglalkoztatottak száma 3,5%-kal növekedett. Összességében Szolnok urbanizációja és iparosodása nemcsak megyei szinten, hanem országos szinten is kiugróan erős volt, amit az is mutat, hogy ebben az időszakban Szolnok az ország 5 leggyorsabban fejlődő vidéki városa közé tartozott. A város

526 MNL OL M-KS-288-26/1965/17. ő.e. 39. p.

527 MNL OL M-KS-288-5/383. ő.e. 131-133. p.

528 Bartke István az iparilag elmaradott megyék településeinek körében Szolnokot - az iparban foglalkoztatottak magas száma miatt - I. kategóriás városnak nyíl vám tóttá. Az Alföldön ebbe a kategóriába, ahol legalább 20 ezer ipari dolgozó élt, csak Szeged, Debrecen, Kecskemét és Békéscsaba tartozott, valamint a Dunántúlról Szombathely és Kaposvár. Szolnok megyének II. kategóriás települése nem volt (10-20 ezer ipari dolgozó egy településen). A III. kategóriába sorolt Szolnok megyei városok közül viszont mindegyik veszített népességéből ebben a tervidőszakban: ide tartozott Jászberény, Törökszentmiklós, Karcag, Mezőtúr, Kisújszállás és Túrkeve. Mezőtúr 1400, Karcag és Túrkeve pedig egyaránt 1300 főt veszített lakosságából egyetlen ötéves periódus alatt! Forrás: BARTKE I. 1971. 116-117. p.

238