Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
V. A II. ötéves tervidőszak (1961-1965)
budapesti III. kategóriás üzemek Szolnok megyébe való lehetséges kitelepítését illetően tehát igen kecsegtetőnek tűnt a III. ötéves tervidőszak. Ám a szolnoki pártvezetés tanulhatott az ebből a szempontból semmiféle kézzelfogható eredményt nem hozó megelőző esztendőkből, ezért 1965 októberében írott jelentésükben kitértek az országos iparszervezet decentralizálásának kérdésére. Szolnok megye távlati fejlesztésének kifejtésénél aláhúzva, kiemelten kérték az OT-t, hogy az ipar decentralizálása keretében a fővárosból kitelepítendő üzemek elhelyezésénél vegyék figyelembe a Szolnok megyei agrárvárosok - elsősorban Karcag és Mezőtúr - iparfejlesztési lehetőségeit. Tovább folytatódott tehát a lobbizás az országos irányító szervek irányában az ipari munkahelyteremtésért, immár célzottan az addigi ipartelepítések kapcsán elhanyagolt városok érdekében is. 485 A II. ötéves terv során megvalósult gyárkitelepítésekből Csongrád és Hajdú-Bihar megye részesült a legnagyobb mértékben (5-5 áttelepített üzem), a legelmaradottabb Szabolcs-Szatmár megyébe egy üzem került (Gumigyár, Nyíregyháza), míg a túlzsúfolt fővárosból - Szolnok megye mellett - egyetlen üzem sem került Bács-Kiskun és Békés megyékbe. Az Építésügyi Minisztérium Városépítési Tervező Vállalata kritikusan számolt be azokról a jelenségekről, amikor a beruházók céljaik elérése érdekében egy-egy jelentősebb beruházás előkészítésekor - legyen az új vagy kitelepítendő üzem - egyszerre több telepítési helyet is megemlítettek, így taktikázásukkal a beruházástól eleső helyi tanácsokat igen kellemetlen helyzetbe hozták. A tanácsoknak ugyanis sokszor visszakozót kellett fújniuk olyan esetekben, amikor a dolgozó tömegeket már előre tájékoztatták egy-egy üzem várható telepítéséről, számoltak ezzel, majd végül mégis részben vagy teljesen meghiúsult a telepítés. Utóbbi esetre országos szinten éppen a Szolnokra tervezett textilnyomó példáját említették.486 Időközben (1963-ra) elkészültek a korábban kért regionális vizsgálatok, így immár az ország minden egyes települése rendelkezett rendezési és fejlesztési koncepcióval. A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy elsősorban Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, valamint Nagykanizsa, Székesfehérvár és Szolnok a legalkalmasabbak Budapest vidéki ellenpólusainak szerepkörére. Az előbb említett öt város ellenpólussá való teljes kiépítése tűnt a leggazdaságosabbnak, míg Nagykanizsa, Székesfehérvár és Szolnok rohamosan fejlődő városainak a többiekhez hasonló mértékű kiépítését csak a második ütemben tervezték. Szolnok országos jelentőségét mutatja, hogy benne foglaltatott a Budapest utáni nyolc kiemelt város listájába. A Szolnok megyei 485 MNL OL M-KS-188-26/1965/17. ő.e. Jelentés Szolnok megye helyzetéről és további fejlesztésének főbb kérdéseiről. 49. p. 486 MNL OL M-KS-288-26/1964/29. ő.e. 98-111. p. 221
